Anton Bruckner 8. szimfóniája sötét és titokzatos atmoszférával kezdődik, amelyet a vonósok és a rézfúvók drámai és erőteljes témái törnek meg. Monumentális zene, amely magával ragadó és epikus utazásra viszi a hallgatót. Az 1884-től 1890-ig keletkezett szimfónia kivételes helyet foglal el az életműben: játékideje hosszú, mintegy másfél óra, zenekara minden korábbinál nagyobb, s egyben ez a mester utolsó, befejezett alkotása a műfajban. A hatalmas méretek mögött hatalmas mondanivaló lapul, mely a reménytelenség hátborzongató látomásaitól a minden kételyt félresöprő, dicsőséges befejezésig tart. Rá is ragadt erre az opusra az amúgy ritkán használt „Apokaliptikus” alcím. A szerzemény 1892-es bemutatóján olyanokat nyűgözött le, mint Hugo Wolff és ifj. Johann Strauss.
Anton Bruckner Sergiu Celibidache kedvenc zeneszerzője, és a Müncheni Filharmonikusokkal a nagyszerű mester megteremtette a tökéletes zenekart zenei elképzeléseihez.
