„Teve van egy púpú, van két púpú…” Ki ne ismerné e huncut dalt, melynek alkotója noha már régen elhunyt az NSZK-ban, ma is népszerű, sokat játszott komponista. Hiszen korunkban is tekintélyes rajongótábora van a német, sőt az angol nyelvterületen is a múlt század első felében született magyar operetteknek. Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjai mellett 2024-ben is gyakorta csendülnek fel Budapesttől Bécsig, Berlinig Ábrahám Pál (1892-1960) szerzeményei. A zseniális magyar trió legfiatalabbika a dzsessz elemeivel varázsolt új színt az operett álomvilágába. Regénybe illő sorsáról Klaus Waller kötete újabb részleteket árul el. A „Bál a Savoyban”, a „Hawai rózsája” és a „Viktória” zeneszerzője, a Fővárosi Operettszínház egykori karmestere, a 30-as években műfajában Európa tán legsikeresebb, jól kereső komponistája volt.
A Budapesten kívül – a nácik 1933-as hatalomra kerüléséig – a 4 milliós német metropoliszban is huzamosabb ideig dolgozó Ábrahám Pál a fasizmus térnyerése elől menekült vissza Berlinből hazájába. S onnan ’39-ben Párizsba. Majd a Szajnától – havannai kitérővel – az USA-ban kötött ki. A tengerentúlon muzsikusként már nem aratott komoly sikert, egészsége is megromlott. Egy New York-i ideggyógyintézetben kezdték kezelni. Egy évtizeddel később, 1956-ban nyugatnémet segítséggel térhetett vissza az öreg kontinensre. A zenés filmek reneszánsza újfent népszerűvé tette Ábrahám régi szerzeményeit a mozikban és a televízióban. Ritka második karrier! Ezt az izgalmas pályafutást mutatja be, sajnos korabeli fotók és karikatúrák, plakátok és partitúrák nélkül, helyenként unalmas ismétlésekbe bocsátkozva Klaus Waller. A korábban kiadói lektorként és újságíróként aktív, több kötetes szerző „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” című munkájának talán legnagyobb érdeme, hogy az olvasót kiváncsivá teszi. Hiszen annyi mindent nem tudunk még a magyar művészről, akinek muzsikája a világ több száz színpadát hódította meg. Gazdaggá téve a majdan amerikai emigrációba kényszerült, elszegényedett zsenit, akinek aztán a békés kontinensen már csak szűk négy év adatott meg. Hamburgi sírján mindig van friss virág!
