A Füredi öböl idén lassan tavaszodik,
A vitorlástábor a Nappal együtt ébred.
Hajótestek billegnek a sólyák mellett,
Mire való mindez? Még pont te kérded?
Márciusban felvirrad a természet,
Az anyaföld árasztja bőséges illatát.
Gyorsan merülj egyet a Tó vizében,
Dobd le magadról az inget és gatyát!
A télen learatott nádas kínálta öböl,
Éppen alkalmas egy gyors fürdésre.
A lábtempókkal pedig vigyázni kell,
Nehogy a vágott nádtorzsát elérje!
Az ásott kút vize ilyen hideg lehetett,
Visszaúszom, mig meg nem dermedek.
Kimászom fürgén a még száraz stégre,
Így avattak be a srácok engem utóvégre.
A hajók akkor még fából készültek,
Profi asztalos tartotta őket karban.
A koratavaszi első vízre bocsájtáskor,
Már siklik is minegyik a vízen halkan.
A kalózosztály kétszemélyes sporthajó,
A kormányosunk a mancsafttal egy duó.
Nagyon komolyan kell venni az edzéseket,
Minden mozdulat pontvesztésbe kerülhet.
Forduláskor fényesen suhog a vitorla,
A grósz és a fok megfelelő szögben áll.
Az árbocrúd biztonságos merevítésére,
Az oldalsó- és az orr sodronykötél szolgál.
Almádiban volt másnap a nagy verseny,
A kormányosom egy aszkéta egyetemista.
Én pontosan betartottam az utasításait,
De a zsűrihajó az induló versenyt lefújta.
Vihar közeledett, nincs már mit tenni,
Gyorsan leszerelni, vontával haza menni.
De a bölcs kapitányom másként döntött,
Megbirkózunk az elemekkel, te ütődött?
Irány Füred! –Ebben a viharos szélben?
A hajótest bőven kibírja, te kis idétlen.
Étlen, szomjan este épen megérkeztünk.
Nem volt felhőtlen az egyetértés köztünk.
