A K11-ben évek óta műsoron van Bácskai Juli Pszichoszínháza, amelyben a pszichológusnő két színésszel játszatja el a témához illő jeleneteket. A november 16-i előadáson Bata Éva és Debreczeny Csaba improvizált egészen bravúrosan. Bata Éva, aki nemrégiben szerződött a Radnóti Színházhoz fölöttébb jól ismeri a környéket, hiszen ahogy meséli, volt egy időszak az életében, amikor előadások után körbejárták az erzsébetvárosi vendéglőket, kocsmákat.Mostanában ez inkább a szerepeire korlátozódik, különösen A mi kis falunkban játszott kocsmárosnéra.
Két vezető színházban is játszott és játszik főszerepeket, mégis egy szappanoperából ismeri az ország. Ez nem bosszantja?
Egyáltalán nem. Jó szívvel játszom A mi kis falunkban, s már eddig is rengeteget tanultam a filmezésről,és saját magamról. Egyébként casting alapján kaptam a szerepet és Kapitány Iván, a rendező-producer végig bízott bennem.
Néha úgy tűnik fel, mintha a bulinegyedben, vendéglátós családban született volna, olyan természetesen bánik a kocsma közönségével.
Nem, és egyébként nem is vagyok ilyen bátor. Viszont élvezem, hogy ott kimondhatom, amit talán másutt sosem mernék.
A Pszichoszínházban is megtehette, a közönség fölöttébb élvezte, ahogy improvizálnak. A színházban erre nincs mód, de próbákon van rá lehetőség. Élni szokott vele?
Egy kortárs darabnál lehet ötletelni, s ha van egy szó vagy mondat, akkor mondom is, s a rendező eldönti, használjuk-e. Persze, amúgy kottából játszunk, kötött a szöveg, így az efféle kirándulás, mint most a Pszichoszínház örömzene, különösen, ha ilyen jó a játszótárs.
Kilenc évig játszott a Vígszínházban, vagyis rögtön az ország egyik vezető teátrumában kezdte. Milyen emlékeket őriz?
Szép emlékeim vannak és több barátom maradt abból az időből, Péter Kata, Herczeg Adrienn, Szilágyi Csenge, Járai Zsuzsi, Réti Adrienn. A dzsungel könyvében kaptam meg az első szerepet, de az Egy, kettő, három – Az Ibolya emlékezetesebb előadás, azzal a szereppel nagyon megküzdöttem.
A társulattól 2012-ben megkapta a Ruttkai gyűrűt. Fontosak a díjak?
Lehet, hogy tiszteletlenül hangzik, de nem a díjak számítanak, nem azoktól leszek jobb színész. Természetesen emelkedettebb, a legértékésebb, ha a társulat szavaz rád.
Évekig volt szabadúszó, sosem állt le hónapokra, mindig megtalálták a szerepek?
Nekem szerencsém volt, talán jól álltak a csillagok. Sosem éreztem, hogy nem kapok elég szerepet. Talán van önbizalmam, vagy inkább a hit segített.
A Radnóti színházba hazatért, hiszen játszott már itt, többször is?
Különleges helyzetben vagyok, miután nem a semmiből érkeztem, nem idegen a terep. Négy éve játszom itt, kaptam és vettem át szerepeket. Az első pillanattól jól érzem magam, ez az otthonom, nem kell viselkedni…
Nemrégiben azt mondta, hogy nem szeretné a kirakatba tenni a magánéletét, ezért a férjével Bereczky Zoltánnal nem vállalnak közös munkát. Ez szokatlan a magyar színház- és filmvilágban, mások épp az ellenkezőjéről álmodnak.
Volt már olyan kapcsolatom, amikor együtt játszottunk, s az működött. Most viszont nem keverném össze a magánéletemet a színpaddal.
