Bár a barokk korban gyakoriak voltak a több szólóhangszeres versenyművek, népszerűségük a klasszikus és a romantika korszakában csökkent. Mozart Sinfonia concertante hegedűre és brácsára, Beethoven hármasversenye zongorára, hegedűre és csellóra, majd Brahms hegedűre és csellóra írt kettősversenye lenne a leglenyűgözőbb kivétel ez alól.
Itzhak Perlman, aki mindhárom művet rögzítette, lefektette a Brahms (EMI/Warner, 1979) és a Mozart (DG, 1982) korai verzióit, de sokkal tovább várt, hogy saját Beethoven-interpretációját lemezre helyezze. A partitúra, amely a birodalmi bécsi arisztokrata együtteseket a zongoratrió adta lehetőségeket szemléltető modellel látta el, gyakran szenvedett formai kétértelműségei miatt – hármasversenyről vagy zenekaros zongoratrióra készült versenyről van szó?
Itzhak Perlman, Yo-Yo Ma és Daniel Barenboim – Beethoven hármasverseny LP formátumban kapható.
