Charlie október 28-án ünnepli a 76.-at. Eredetileg – folytatva a hagyományokat – egy születésnapi koncertben csúcsosodott volna az ünnep, de annyi ötlet, vendégnév, dal gyűlt össze, hogy azt egy koncertbe a teljesség igényével képtelenség összegyúrni. Így jött a gondolat, hogy ha lehet Jég dupla whiskyvel, miért ne lehetne Charlie Dupla koncerttel: a Budapesti Kongresszusi Központban november 2-án JAZZ & MORE Kovács Katival, november 3-án BEST OF CHARLIE, ahol a Budapest Jazz Orchestra kíséri, vendég pedig László Attila és Tóth Vera.
Horváth Károly Charlie Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész, a rock, a jazz, a blues, a funky és a soul avatott előadóművésze balett-táncosnak készült, az általános iskola utolsó öt évét az Állami Balettintézet iskolájában végezte, ahol Markó Iván évfolyamtársa és Somló Tamás osztálytársa volt. Zongorázni, majd trombitálni is tanult, de egy betegsége után eltanácsolták a megerőltető dolgoktól, így fel kellett hagynia táncos ambícióival. Kamaszkorában barátaival Omega- és Scampolo-koncertekre járt, és persze hallgatta a külföldi előadókat, rajongott a dixielandért. Első zenekarában, az 1967-ben alakult Deccában énekelt és trombitált, gitárosuk Molnár György (Elefánt) volt, aki nemsokára az Omegába igazolt át. A később Olympia névre keresztelt együttes sokat koncertezett, táncdalénekeseket kísért, de nem készült velük lemezfelvétel. Charlie akkoriban kapta művésznevét egyik barátjától. A zenekar 1970-ben szétesett, és mivel nem kínálkozott számára igazi lehetőség, külföldön bárzenészekkel kezdett dolgozni.
Az Afrikában és Közel-Keleten töltött két és fél év során fordult érdeklődése a funky és a soul hangzás felé.
Hazatérve az újjáalakított Olympiában muzsikált a gitáros Tátrai Tiborral, innen csábította el őket 1975-ben a Révész Sándorék távozása után formálódó új Generál együttes. Charlie rekedtes hangjához nem illettek az addigi könnyed dalok, így váltottak, ő lett az első idehaza, aki – az afrikai évek hatásaként – kongázott könnyűzenei együttesben. A Zenegép című album funky- és rockstílusával, egyedi hangzásával meghozta a várt sikert, de inkább a keleti blokk országaiban, mint itthon, és az együttes támogatás híján, a küszködést megunva 1979-ben felbomlott.
Charlie újra az Olympiában folytatta, de már nem Magyarországon, hanem Skandináviában. A kiváló zenészekből alakult Pannonia Express kötelékében és külön is a világot járta, Svájctól Norvégián és Spanyolországon át Japánig és az Egyesült Államokig lépett fel. Közel egy évtized után, 1990-ben hazatért, és a Tátrai Tibor által alapított Tátrai Band énekese lett. A formáció, amellyel tíz lemezen dolgozott együtt, az egyik legsikeresebb és legszínvonalasabb rock- és blueszenekarrá nőtte ki magát, olyan slágerekkel, mint a New York, New York és a Titkos szerelem.
Szólókarrierjét 1994-től indította Lerch Istvánnal, László Attilával, Horváth Attilával, első, Charlie című korongja platina-, majd gyémántlemez, az 1995-ös Mindenki valakié című albumja már elővételben aranylemez és az év legjobb rockalbuma lett. Legutóbbi lemeze a 2020-ban megjelent Mindenen túl.
Legismertebb dalai: Jég dupla whiskyvel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé, Mindenki valakié, Utazás az ismeretlenbe, Skandináv éjszakák, Hajnali szél, Könnyű álmot hozzon az éj. A közönségsikert jelző telt házas koncertek mellett a hivatalos elismerések sem maradtak el: Liszt Ferenc-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Budapestért díj, Artisjus-életműdíj, Regionális Prima Primissima-díj, Petőfi Zenei Díj életműdíj, Fonogram-díj.
2004-ben megjelent az Ami soul az szól című életrajzi könyve, a gazdag életutat, különböző földrészeket bejárt „legfeketébb hangú fehér énekes” önvallomása. Fia, Ákos szintén zenész lett, a Stardust rockzenekar dalszerző-énekese.
