Több, mint hatvan éve áll a porondon és fél évszázada alkot jelentőset szinkronszínészként, számos külföldi film szereplőjének magyar hangjaként az egész ország ismeri. Dallos Szilvia emellett kitűnő íróként, könyvszerzőként is régóta jelen van a könyvpiacon. A Nap Kiadó gondozásában többedik kiadásban jelentek meg korábban a Forgatások mosolya és a Magyar hangja (A szinkronizálás története) című kötetei, legutóbb pedig Élni a világ szélén című, három elbeszélését tartalmazó könyve, melyet nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutattak be Kálloy-Molnár Péter színművész közreműködésével. A háziasszony, Sebestyén Ilona, a kötetek kiadója volt.
A szerző valódi eseteket felsorakoztató anekdotagyűjteménye a magyar filmgyártás történetét dolgozza fel „vidáman”, remek sztorikkal a Forgatások mosolyában. Másik kötetében, a Magyar hangjában pedig a magyar szinkronizálás csaknem száz éves történetét ismerteti, szintén számos sztorival.
-A szinkronizálás hosszú utat tett meg odáig, hogy most már önálló művészi teljesítménynek tekintik – mondta a Mixonnak a még mindig fiatalos, 89. évébe lépett színész-író. – Könyvem, ezt az utat kívánja bemutatni a hangosfilmtől napjainkig. Természetesen, elsősorban a magyar szinkronizálás történetét követem nyomon, éppen születésem óta, azaz 1935-től. Azóta, amióta a szinkronizálás is megszületett, s mióta a műfajt ellenzők és pártolók tábora kíséri. Ezer érv és ellenérv ütközött össze már miatta, de mindmáig csiszolódott, fejlődött, és a filmművészet sajátos ágává nőtte ki magát. Nagynevű magyar színészek juttatták el a szinkronizálást játékukkal magas művészi fokra. Örülök, hogy ennek én is részese lehettem, illetve részese vagyok a mai napig. Az a jó szinkron, amikor a néző észre sem veszi, hogy amit néz, szinkronizálva van!
Érdemes forgatni e két kötetet két film nézése között… Mint ahogy érdemes elolvasni az Élni a világ szélén című három remek elbeszélést tartalmazó karcsú könyvet is, amelyből mindenképp kiemelésre érdemes az a novella, ami megítélésünk szerint, filmért és színdarabért is kiált. Röviden a történet: budapesti nyugdíjasok, akik egyben barátok, elhatározzák, hogy maradék, hátralévő életüket távol a főváros zajától egy csöndes, kihalásra ítélt aprócska faluban élik le. Nem kis nehézségek árán rendezkednek be új lakóhelyükön, rendbe hozzák a megroggyant házakat, harangot, kicsinosítják portájukat, gazdálkodnak, kertészkednek, teli optimizmussal vágnak neki új életüknek, bebizonyítva, hogy sohasem késő változtatni, megújulni. Két idős ember között ekkortájt még szerelem is szövődik… Megejtő, nagyon szép írás, a történet sodró lendületű, izgalmas és elgondolkodtató. Dallos Szilvia, ha csupán ezt az egy kötetet adta volna ki egész életében, ez is bizonyságul szolgálna írói tehetségére, s kiderülne, nemcsak remek (szinkron)színész, hanem remek író is!
