Darvas Iván a 20. századi magyar színházművészet egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Filmszínészként rendkívüli népszerűségre tett szert, bár ő elsősorban színpadi színésznek tartotta magát. Darvas Ivánt páratlan eleganciája, utánozhatatlan sármja, intellektusa, fanyar humora és szikár tartása igazi ikonná avatta. Jellegzetes beszédmódja, különös hanghordozása szinte védjegyévé vált. Játékának belső izzása, ahogy a legapróbb rezdülésekből is sorsot tudott formálni, egyszerre volt zavarba ejtően személyes és elemi erejű. 1965 és 1989 között volt a Vígszínház tagja, majd, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, szabadúszó lett. Válogatott a színházi és filmes ajánlatok között, a Vígszínházban is játszott, de már nem társulati tagként.
Június 14-én, születésének 100. évfordulóján egy különleges Víg Társalgó esttel emlékeznek rá a Víg Szalonban, ahol egykori pályatársai és kollégái – Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Kovács István és Lukács Sándor – osztják meg személyes történeteiket és közös emlékeiket. A Vígszínházban pedig fotókiállítás nyílik, amely a teátrumhoz köthető legemlékezetesebb pillanatait idézi fel.
