Ez nem az a Willy Loman, akit ismerünk. Miközben Az ügynök halála már több tucatnyi színházi előadást megélt 1949 óta Magyarországon is, Tímár József két bőröndös alakja rémlik fel.Keleti Éva klasszikus képe a kapitalizmus által megnyomorított kisembert ábrázolja, míg az Alföldi Róbert által rendezett Stohl András ügynököt (Stohl András) már nem igazán sajnáljuk, hiszen saját magát és a családját is becsapja. Ez egy egészen más Willy Loman, egy csődtömeg, aki a gyerekeivel sem boldogult, s akinek nem is nagyon marad más választása, mint az öngyilkosságba menekülni, hogy a biztosítási pénzből az utolsó ház részletet is befizethessék, meg persze az aprót, a számlákat.És az ő felesége sem tud sírni, de nem azért, mert úgy érzi, hogy a férje csak elutazott és majd hazajön. A Centrál Színházban Alföldi nem hagy kétségek közt, a temetés után a feleség fogadja a szállítókat, akik új hűtőszekrényt, tévét, és mikrót hoznak. Győzött a fogyasztói társadalom.
Alföldi egyszer már megrendezte Az ügynök halálát a Tháliában Bodrogi Gyulával. Nos, az a Willy jobban hasonlított Tímár Józsefre. Azóta húsz év telt el, s túl azon, hogy Bíró Bence újra lefordította a darabot, s dramaturgként tömörített is rajta, Alföldi ma sokkal keserűbb, sokkal reménytelenebbnek látja a világot, mint akkor.. És jobban izgatja a családok csődje, ezért is kap ez talán nagyobb hangsúlyt, mint a kiöregedett, kiégett ügynök szerepe, vagyis a kisember otthon is megbukik, oda sem menekülhet többé. A színészek is inspirálták Alföldit. Mindenekelőtt persze Stohl, aztán Balsai Móni, aki a feleségét játssza és a két fiú, Szécsi Bence és Fehér Tibor. A szereposztás ezúttal is telitalálat. Alföldi szerint egyébként manapság nem is tűnik olyan földtől elrugaszkodottnak, ha valaki úgy biztosítja a családja jövőjét, hogy a saját életét dobja oda cserébe.
