Fodor Tamás már 83 esztendős. És ki emlékszik rá, hogy már 1961-ben megdicsérte egy kritika, s aki már akkor független színházban (Universitas) játszott, amikor az még Magyarországon nem is létezett, és megalapította a Stúdió K-t, amely még ma is létezik. Fodor hangját ezer közül is megismerni, többek között Anthony Hopkins is megköszönhetné a tolmácsolást. Mindig a pálya szélén volt, de ahogy ő mondja, sosem találta magát rossz helyen. Hihetetlen még elképzelni is, hogy lehetett volna erdész vagy tanár is, bár az erdők és a nebulók kétségtelenül sokat veszítettek.
Állítólag erdész is lehetett volna.
Ez csak anyukám kívánsága volt. Gyenge, vézna fiúcska voltam és azért mondta, hogy vagy erdész leszek, mert akkor sokat vagyok friss kevegőn, vagy tanár, mert akkor meg hosszú a szünidő. És tényleg elvégeztem előbb a tanítóképzőt, majd tanári diplomát is szereztem, de hagyományos iskolában sosem tanítottam. Ellenben a Stúdió K utánpótlásával sok dolgom volt, ahogy hét évig színész mesterséget tanítottam a Zeneakadémián, többek között Rost Andreát, és a Free SZFE-n is előadtam. Ott volt tanítványom Bácskai Juli is.
A Pszichoszínházban kedvükre improvizálhatnak a színészek, s ez Fodor Tamásnak ujjgyakorlat, még az amúgy sematikusnak számító amerikás rokon figuráján is végig derült a közönség.
Pedig én nem vagyok ügyes imrovizatőr. Egyébként is szeretem, ha egy előadás ki van találva, a rendező tudja, merre kell haladnia az előadásnak. A próbákon persze lehet rögtönözni, ötletelni, az előadáson nem. Szeretem a precíz színházi munkát.
Gondolta volna a rendszerváltáskor, hogy ilyen sok független színház alakul, s jön majd egy kurzus, amely a színpad szélére állítja őket?
Nem, s mindent elkövettem, hogy ne így legyen. Mi hajdan azt a programot képviseltük, arra építettünk, hogy függetlenül a tulajdonostól, mindenki egyenlően részesüljön a javakból. Ez egy kis ország, a kezdeményezést kell díjazni. Nagy csalódásomra csak az intézményeket támogatják.Egy város, egy városnegyed akkor válik lakhatóvá, élhetővé, ha megteremti a találkozási pontokat a kulturális térben is. Ám ehhez szponzorok kellenek. A budapesti kerületek nagy bajban lennének, ha kötelező lenne a kultúrát támogatni, hiszen erre sincs pénzük, szolidarítási címszóval megfosztják őket a bevételük jelentős részétől. A cégek szívesen átadnák az iparűzési adójuk X százalékát, ha tudnák, hogy kit támogatnak. Amikor a Stúdió K-nak gyűjtöttünk, megtapasztaltam, hogy több cég büszke volt, ha kiírták a nevét, mert látta, hogy jó célra költik el a pénzét.
Igaz, hogy egy parlamenti Csurka beszólás miatt hagyott fel a politikai pályával?
Nem. Csurka valóban beszólt egy interpellációmnál. Azt mondta „Színész, üljön le!”. Nem bántott, ellenfelek voltunk, nem ellenségek. A liftben már azt mondta, hogy „Azért bírlak téged, Bulgakovra hasonlítasz”. Az akkori parlament úriemberek társasága volt, mást képviselt, mint a maiak. A történész Szabad György, a múzeológus Antall József és a többiek nem voltak gyakorlott politikusok, de ismerték őket, bizalom volt irántuk.
Az Egyetemi színpadon évekig együtt léptek fel Latinovits Zoltánnal, s akkoriban azt beszélték a Hungária kávéházban, hogy még egy színházat is gründoltak volna.
Zolival évekig jártuk az országot, sőt a világot is a verses műsorunkkal és igen jó barátságba keveredtünk, sokat beszélgettünk. A színházat Garas Dezsővel hármasban terveztük. A Fészek Klubban tervezgettünk. Garas akkor filmgyári státuszban volt és tudott egy helyet, ahol a filmgyári díszleteket tárolták, Ez talán a Katona Kamra volt.
Volt rá esély, hogy abban a színházban egyszer felgördül a függöny?
Nem. A helyzet ismerős a mai világból, a hatalom nem szereti, ha valamit nem képes ellenőrizni.
Ez egyébként Latinovits halála előtt történt?
Nem, korábban. Zoli halála előtt utoljára a Pannónia filmstúdió szinkronjában találkozrunk, ahol évekig dolgoztam. Jack Nicholsont szinkronizálta „Az utolsó szolgálat” című filmben. A Völgy utcai intézetben lakott, onnan jött át tréning ruhában. Ez volt az ő egyik utolsó szolgálata.
Ön idézett egyszer a Rosencratzból, miszerint „Mi lesz az öreg színésszel? Semmi, játszanak.” És tényleg, ön is színpadon van, műsorokat vezet, tanít, szinkronizál.
Bár 83 éves vagyok, nem gondolok rá, amíg van feladatom, minden stimmel. A Stúdió K-ban gyerekdarabot rendezek, a Centrál Színházban új szerepet próbálok és ha méltó feladat van, még szinkronizálok is. És most indítok egy dokumentum műsort a régi időkről. Spiró Györggyel az Ikszekről beszélek, a Berlinben élő Dallos Györggyel a 60-as évek szélsőbaloldali maoista, mozgalmáról, Haraszti Miklóssal a Darabbérről, vagyis a munkásosztályról és meghívtam Ungvári Rudolfot is, aki 1956-ban a miskolci diákparlament vezetője volt, valamint vendégem lesz Molnár Péter, a Fidesz egyik alapítója, akit elsőként szorított ki Orbán a pártból.
