Gyémánt László a Femme Harmone Galériában szeptember közepéig látható kiállításával ünnepelte 90. születésnapját. A festőművészt felköszöntötte Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester is, hiszen a művész 14 éve a Városligeti Fasor páratlan oldalán él. Zuglóban nőtt fel, de nagymamájával minden vasárnap a fasori evangélikus templomba járt. Manapság pedig orvosi tanácsra esténként hosszú sétákat tesz a ligetbe és vissza.
Gyémánt László mindig nyomdakészen fogalmazott, s a pályafutását sem misztifikálta sosem. E szerint nagyapja gyakran elvitte a Szépművészeti Múzeumba, ahol gyönyörű képeket látott, s így aztán festő lett. Már a 60-as években imádta a dzsesszt, azt meg nagyanyjától örökölte, rengeteg képet alkotott a zenészekről és egyébként is dzsesszzenére dolgozik. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium egykori tanára, Viski Balás László tanította rajzolni. A kritikusok szerint már a főiskolai művei is mesterművek voltak, Rajzait Barcsay alakos tanulmányaihoz mérték, festészeti készségét pedig Karlovszky Bertalanéhoz hasonlították. Akkoriban fenegyereknek tartották, ő utólag ezt azzal kommentálja, hogy „történtek velem jó dolgok is.” 1964-től minden országos tárlaton szerepelt, 1965-ben a bécsi Europahausban állított ki.Ugyanakkor bezárva érezte magát, s amikor 1970-ben Kölnbe utazott egy magyar művészcsoport kiállítására, onnan már nem tért haza. Londonba költözött, ahol politikai menedéket kért, Távollétében itthon két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték. A brit fővárosban nem találta a helyét, 1972-ben átköltözött Bécsbe, ahol magán rajziskolát nyitott. Tíz évvel később Somogyi József rektor csábította haza, tanári állást ajánlott a képzőművészeti főiskolán. Ám a mester meghalt, s Gyémánt az állást sosem kapta meg.Viszont 1986-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Műcsarnokban, majd egy évvel később megalapította az Óbudai Festőiskolát.
Felesége, Krisztina 22 év házasság után súlyos betegségben hunyt el 2011-ben. Emlékére Kárpáti Tamás, a Premier magazin főszerkesztője megalapította a Krisztina-díjat, amelyet minden évben egy olyan művész feleségének ítélnek oda, aki jelentősen hozzájárult egy művészi életút gazdagodásához. Krisztina halála után néhány évvel, feleségül vette egykori tanítványát Ardey Edinát, akivel azóta is együtt élnek és több közös kiállításuk is volt.
Gyémánt szerint mindenből lehet művészetet teremteni, amennyiben jó művész készíti. Igaz, megrendelés esetén csak akkor kezd bele a munkába, ha kedvet érez hozzá, és mindig remekművet kíván alkotni. És ebben nemcsak hisz, hanem a saját életében is ezt az utat követi. Készített könyv- és lemezborítókat, több, mint ezer portrét és még díszletet is tervezett. 1994-ben Darvas Iván felkérésére Samuel Beckett „Godot-ra várva” című drámájához tervezett díszletet az egykori Művész Színházba. Egy „magyar szemétdombot” álmodott meg, amely Csontváry libanoni cédrusát, Csepel motorbiciklit, Lehel hűtőszekrényt, Trabant-alkatrészeket és felszedett utcakövet tartalmazott. A művész szerint a díszlet rendkívül jól sikerült, ezért utána nem vállalt több díszlettervezést, mivel úgy érezte, nem tudna jobbat alkotni.
