A Kult7-ben a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok 17. évfordulójáról emlékeztek meg február 24-én, Kadarkai Endre vendége Kocsis Krisztián neurobiológus és Szegedi Dezső szociálpolitológus voltak.A romák elleni támadássorozat hat halálos áldozatot követelt, az áldozatok között volt egy ötéves gyerek is. A fegyveres csoport az éjszaka Molotov-koktélokat dobált be a házakba, majd fegyverrel lőtt a házból menekülőkre.
A két roma vendég messziről jött, s nagyon érdekes pályát futottak be. Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színész kulturális antropológia szakon végzett a miskolci egyetemen, s azért írtak róla a lapok, mert ő volt a legidősebb egyetemi hallgató, hiszen nyugdíjasként jelentkezett az egyetemre. Kocsis Krisztián élettörténetére Friderikusz Sándor figyelt fel a Facebookon.A cigánysorról indult fiú hagyományos közegben nőtt fel, ahol a lopás természetes volt, aztán állami gondozásba került, nevelőszülőkhöz és minden akadályon átlépett, míg neuróbiológus lett, aki ma MR képalkotással, képelemzéssel foglalkozik.
A beszélgetés elején Szegedi Dezső látképet adott adott a mai társadalmi közönyről, hiszen hiába az évforduló, a lapok, portálok „nem írták szét” a tatárszentgyörgyi tragédiát, sőt egyetlen hírrel sem találkozott. „Egy egészséges országban közösen emlékeztek volna meg az ártatlan polgárokat ért támadásokról. Jottányit sem léptünk előre, nálunk inkább a tagadás, az eltávolodás a jellemző. Tatárszentgyörgyön egy német szobrász szeretett volna felállítani egy emlékművet, de a polgármester azt mondta, „ne bolygassuk a múltat, nem kell emlékmű.Persze vannak civil szervezetek, akik gondolnak rá, de nincs igazi hírértéke, nincs benne a kollektív tudatban. Itt élünk 600 éve, mi is tettünk az ország fejlődésért, de az előítélet mindennél erősebb és tíz éve gyűlölet kampány jellemzi az országot, amelyből az ukránok, Soros, Brüsszel mellett a romák sem maradhatnak ki. Elvárnák tőlem, amikor valami gazember roma valami bűncselekményt elkövet, hogy szemlesütve közlekedjek az utcán, az ismerőseim előtt. A fenébe! És ha nem roma követ el ilyeneket?”
Kocsis Krisztián megélte a putriban a kiközösítést, még Mikuláskor sem kapott ajándékot, pedig ahogy mesélte, olyan volt, mint egy kiskutya, nem lehetett elrugdosni és mindent megtett, amire kérték, mert mindenáron meg akart felelni. Ha nem kerül el abból a környezetben, stiklis ember lenne. S gyerekkorában mindig fázott, azóta is kimegy a szobából, ha kinyitnak egy ablakot. Az apja és annak élettársa azért adták be állami gondozásba mert amikor felhozták Pestre, tüzet rakott a szoba közepén. Akkor is fázott.Csak szeretné, ha egyszer a roma srácoknak nem kéne ugyanazokat a köröket róni, amit ő megtett, míg egyetemi diplomát szerzett. „A rasszizmus addig él, amíg küzdünk ellene. Agykutatóként olyan emberek vesznek körül, akiknél nem számít az ember származása. És még ebben a közegben is kevés az olyan ember, aki nyíltan vállalja a cigányságát. Ahogy mifelénk mondták, a padló ragad, nehéz kiemelkedni.Egyelőre én is keveset tettem, hogy jobbá tegyem a világot…”
Szegedi Dezső szerencsésebb volt, ő egy muzsikus családban nőtt fel, s bár édesanyjának csak 6 osztálya volt, de olyan magas erkölcsi normákat vallott, hogy azóta is annak próbál megfelelni. Amikor segédmunkásként dolgozott a a Lenin Kohászati Művekben, nemcsak romák voltak a kollégái, egyformán csórók voltak, könnyen befogadták. Később sem voltak efféle tapasztalatai.”A színházban soha nincs szó arról, ki sváb, ki német, ki cigány. Sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozunk.” Egyébként nem kerüli a vitát cigány ügyekben, ha úgy látja egy társaságról, hogy érdemes velük beszélgetni. Azt viszont nem szereti, ha azt mondják, hogy „ő más”.
A beszélgetés végén az is elhangzott, hogy bár már 36 év eltelt a rendszerváltás óta, de a roma integráció nem nevezhető sikertörténetnek.A legjobb szándékok sem szökkentek szárba, ahogy a szociálpolitológus fogalmazott, a felzárkoztatási programokat elmérték, a gettóból úgy nem sikerül kitörni, ha cigány osztályokat hoznak létre. Ha a roma gyerekek nem játszhatnak, nem tanulhatnak együtt a többi társukkal, akkor nincsenek találkozási pontok marad minden a régiben.
