Rosszul kezdődött a vasárnap esti Jethro Tull koncert. Hétkor közölte egy férfihang, hogy egy óra múlva kezdődik. Ez a húzás nincs szokásban, s még indok sem volt.Aztán jött Ian Anderson, aki előtte kérte, hogy hagyják a fotózást, ne zavarják megtartott koncert, majd ráadásban lesz rá mód. Így is történt, s ráadásul a Locomotive Breath közben zseniális rajzfilm futott a háttérben, így látványos képek készülhettek. A koncert kétszer egy órás volt, negyedórás szünettel.
Már nagyon kevés zenekar turnézik a hatvanas évek legendás bandáiból. Túl sokan nem élnek már és van, akinek már nem engedelmeskednek az ujjai. A Jethro Tull sem a régi már. Már rég senki sincs az alapcsapatból színpadon, csak Anderson. A mostani banda sem rossz, csupa bristoli fiú, csak a szólógitáros manchesteri. Ja, az egyik dal előtt Jeffrey Hammond Hammond üzent.Martin Barre, az egykori szólógitáros nem hallatott magáról, de hát már 2011 óta nem játszik a csapatban.
Bevallom, úgy gondoltam, az talán az utolsó budapesti koncertjük lesz, hiszen Anderson immár 1968 óta színpadon van. Ha fél lábon nem is játszott, de úgy szaladgált és szökdécselt a színpadon és bírta szósszal és tüdővel a fuvola játékot, hogy most mér kétségeim vannak. Ám mindenképp érdemes volt ott lenni a 2000 fős közönségben és kétszer egy órában élvezni a Thick as a Brick-et, a Living in the Past-ot és a Bourét. Az utóbbi franciás dallamával rendhagyó a Jethro Tull dalok közül és tel ez volt, amely a legjobban szólt ezen az estén. A hangulat végig forró volt, a közönség 60-70-80-as korosztályból került ki és fölöttébb lelkesen kísérte a koncertet. Ja, tapsolni még nem vagyunk öregek.A fiatalokat egyébként két kezemen megtudtam volna számolni.
A One Night in Budapest az est talán legnagyobb sikerét hozta, s akár a 2005-ös luganói fesztiválon, itt is 12 perces volt a dal, instrumentális szólókkal. A zenekar mögött vetített Budapest filmnél jobb reklámfilmet sosem láttam, ajánlanám megvételre a Turizmus Rt.-nek, ha még egyáltalán így hívják őket, de bizonyosan jobb kezekbe került, mint a Fidesz kormányok elején, ahol Orbán lánya garázdálkodott ezen a terepen is.
Ahogy már írtam volt, a Locomotive Breath volt a ráadás. A gőzmozdony tényleg rohant keresztül a városon, a vidéki tájakon és senki sem tudta megállítani. Ahogy Andarsont sem lehet. Talán én tévedtem és jövőre vele, ugyanitt?
