Fosse elsősorban drámaíró, egyesek szerint Henrik Ibsen óta a legjelentősebb norvég drámaíró. Ugyanakkor prózáját is egyre jobban elismerik, regényei, esszéi, sőt, gyerekkönyvei is jelentek meg.
Fosse 1959-ben született Haugesundban, Norvégia nyugati partvidékén. A két hivatalos norvég nyelv közül a nynorsk, azaz „újnorvég” nyelven ír, kimondottan termékeny szerző. Debütregénye 1983-ban jelent meg Raudt, svart címen, és az öngyilkosság témáját járta körül, mint írják, megalapozva későbbi munkáinak hangvételét. Az európai szintű áttörést a Valaki jönni fog majd című drámája, annak egy párizsi színpadi adaptációja hozta meg neki 1999-ben. Mind színpadi műveiben, mind regényeiben előszeretettel ír érzelmileg túltelített hétköznapi szituációkról. Fő művének a Szeptológiát tartják, a 2015-ben elkezdett és 2021-ben befejezett, több mint ezerkétszáz oldalas regényt, melyben egy idős művész monologizál saját magának, mintha valaki máshoz beszélne, látszólag végtelenül, mondatvégek nélkül, csak bizonyos visszatérő elemekkel segítve a tagolást.
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta adják át, eleddig száztizenöt díjazottnak, négy alkalommal osztották meg a díjat két író között, és összesen csak tizenhét alkalommal nyerte nő az elismerést. Egyikük épp tavaly: Annie Ernaux-t díjazták.
