Tavasszal a sötétség és a világosság,
Egyszerre méretteti meg a fajsúlyát.
A mérleg nyelve egyenlőséget mutat.
Döntetlen, hiába dicsérik önmagukat.
Több milliárd év elmúlt távlatában,
A Theia bolygó erősen súrolja a Földet.
Ebből lett a mi szép Napsütötte Holdunk,
Ami megdöntötte a forgástengelyünket.
A nappal és az éjszaka egyenlősége után,
A Hold szembe forduló teljes korongja,
A heti rendszeres ünnepnapunkon,
A vasárnap lesz a kereszténység Húsvétja.
A biliárd játék, nemes és jó.
Ahol a színes golyók a bolygók,
A világ kozmikus küzdő asztalán,
Jelesül ezt, csak a csillagok játsszák.
A végtelen térben, kiváló gömbérzékkel
Lehetett a Földet azon a ponton eltalálni,
Hogy a Theia bolygó kőzetének egy része
Itt maradt, a java köröttünk forgatag.
Az Úr Isten számítása úgy a teljes,
Hogy a törmelékgyűrű összeált,
Egy- két milliárd év eltelte után,
Felvette a ma ismert Hold formáját.
Nélküle nem lenne a ferde bolygó,
Hiányoznának a változó évszakok.
Az őszi- tavaszi nap éj egyenlőség,
A vetésforgóból adódó terméshozamok.
Az éltető víz jár körbe- körbe.
Könnyedén felszáll az égi magasba.
Az élő kultúrákat jól megöntözi,
Mert a mi Istenünk ezt így akarja.
A Földünk csak úgy működhet,
Ha mi vagyunk, aki karbantartja.
Sátoros ünnepeinket, most a Húsvétot,
Méltó módon megünnepelhetjük rajta.
