A közelmúltban e „hasábokon” publikáltam a negyven esztendeje elhunyt, sokoldalú magyar művészről. Hatvanas, gimnáziumi barátom e sorokat fűzte kurta cikkemhez, annál hosszabban. „Ez az anyagod Majorról egyrészt méltó megemlékezés, másrészt azért egyoldalú. Mert igaz, Gobbi Hilda harcostársa volt még fiatalon, a Horthy-korszakban, mikor nemcsak jóbarátok voltak, hanem mindketten illegális kommunisták is. De az ugyancsak igaz, hogy később, a Rákosi-korszakban a Nemzeti direktoraként maga is kis fiók-diktátorrá vált. Aki még egy Bessenyei Ferencet is leüvöltött, ha az csak elő mert hozakodni valamely, az igazgató-főrendező elvtársétól eltérő véleménnyel.
Gobbit sem védte meg az egykori barátság, ha ellent mert mondani a főigazgató-főrendező elvtársnak… Olyannyira, hogy évtizedekig szóba sem álltak egymással. Viszont az is igaz, hogy 1953-ban Major Tamás rendezte meg úgy a III. Richardot és játszotta el a címszerepet ugyanott, hogy a bemutatón személyesen megjelenő Farkas Mihály utána ennyit mondott gratuláció helyett: ’Azért Rákosi elvtársat mégsem kellene a színpadon kiszerkeszteni!’ Gobbitól Major annak a 80. születésnapi ünnepségén bocsánatot nem kért. Akkor már mindketten az önállósult Katona agg művészei voltak, ám még anno sem nagyon beszélgettek. De a jubileumi megemlékezésen Major is elmondott egy József Attila verset. S előtte, ahogy megállt a színpadon, elfogódottan szólt az első sorban ülő ünnepelthez: ’Hilda… Hát szervusz!’
Igen, legendás művész volt, nemcsak filmeken, hanem színpadon is hatalmas szerepeket játszott. Igen, pedagógusként is nagyon sok későbbi tehetséges kollégát indított el. De amikor – talán a saját nyolcvanadik születésnapján? – Verebes István a Rádiókabaréban felköszöntötte, s hosszasan méltatta, mekkora érdemei voltak humoros színészként is, pedagóugsként is, Major gyanakodva megkérdezte: ’A hátam mögött is ezt mondaná, Verebes?!’ Mire Verebes: „Nem, tanár úr, de most nem vagyunk a háta mögött!’ Ez a kettősség végigkísérte Major Tamás egész pályáját, és enélkül nem lehet hitelesen beszélni róla” – zárta Berlinbe küldött sorait gimnáziumi osztálytársam Iván – Budapestről.
