A kassai gyökerű magyar író sok évtizeden át utazgatott és élt külföldön. Márai Sándor {1900-1989} imádta Itáliát. Naplójában még a hosszú hajú fiatalokról is megemlékezik, egyik ’69-es – nápolyi – bejegyzésében. „Minden utcasarkon, kávézóban, fürtszerű tapadásban ugyanaz a lengő szőrzetes, csőnadrágos falka…” Időskori tapasztalatait eképpen folytatja a frissen beretvált szerző: „…a nemzedék, amely vadállatias szőrzeteket növeszt, így lődörög a nagyvárosokban és a falvakban is.”
Kritikus turista Márai… „Ez a nemzedék nem csak azért ellenszenves, mert rikitó, olcsó módon akar feltűnést kelteni, hanem mert sunyin konformista – ez a kispolgári tüntetés álanarchizmus, plebejusi hencegés. Az ifjúság legyen forradalmi; igaza van, amikor lehülyézi az öregeket, mást akar, változást… de ezek a szőrösek nem forradalmárok, csak paraziták.” Kemény szavak egy idegenbe szakadt, megkeseredett {élet}művész tollából.
