Szülővárosában, Berlinben harminchárom esztendeje kísérték utolsó útjára Marlene Dietriche-t. A porosz színésznőből nemzetközi rangú – németül, angolul, franciául játszó – filmsztárrá lett asszony 20. századi, hosszú pályafutásából csak a leghíresebb produkciói kiragadására vállalkozhatunk. Az izgató hangú, erotikus díva, Marlene Dietrich {1901-1992} bő egy évszázada kötött házasságot Rudolf Siebert-tel {1897-1976}, aki akkoriban színész és rendező asszisztens volt. „Szerettem őt, mert szép volt, szőke, magas és okos. Mindene megvolt, amit egy ifjú leány csak kívánhatott. Jóságos volt és udvarias…” emlékezett férjére a művésznő, akitől 1924 decemberében kislánya Maria született.
Az 1930-ban az USA-ba költözött filmcsillag, csak a következő esztendőben vitte magával gyermekét Hollywoodba. Kapcsolatuk később megromlott. A legendák szerint Josef von Sternberghez éppúgy szerelmi viszony fűzte, mint több későbbi filmpartnereihez, így Gary Cooperhez és Jean Gabinhez. 1947-49-ben Ernest Hemingway kedveseként emlegették Dietriche-t, aki férjétől sohasem vált el. A porosz színésznőből nemzetközi rangú – németül, angolul, franciául játszó – filmsztárrá lett díva bő három évtizede Párizsban hunyt el.
Hosszú pályafutásából csak a leghíresebb produkciói kiragadására vállalkozhatunk. Ezek: Ilyenek a férfiak (1922), Napóleon kisfivére (1923), A nagy bariton (1924), A bánatos utca (1925), Manon Lescaut (1926), A kék angyal (1930), Marokkó (1930), Megbecstelenített (1931), Sanghaj Expressz (1932), A vörös cárnő (1934), Szőke Vénusz (1935), Vágy (1936), A páncél nélküli lovag (1937), Asszonylázadás (1939), Bizsu (1940), New Orleans angyala (1941), A fosztogatók (1942), Pittsburgh (1943), Halálos ölelés (1946), arany fülbevalók (1947), Külügyi szívügyek (1948), Rémület a színpadon (1950), 80 nap alatt a Föld körül (1956), A vád tanúja (1957), Az ördög keze (1958), Ítélet Nürnbergben (1961), Szép gigoló, szegény gigoló (1978). Micsoda pályafutás!
