Meghalt Marina Vlady

Marina Vlady csütörtökön, 88 éves korában hunyt el otthonában – közölte családja. Gyermekei közleményükben azt írták, hogy a színésznő szerettei és állatai körében halt meg, és „hosszú és szép, jól megélt életet” hagyott maga mögött – írja az rfi.
Vlady több mint nyolc évtizedes pályafutása során a francia filmművészet számos meghatározó alkotójával dolgozott együtt. Filmjei között olyan produkciók szerepeltek, amelyekben a francia újhullám egyik fontos rendezője, Jean-Luc Godard, illetve a hollywoodi film legendás alakja, Orson Welles is közreműködött.
A színésznő karrierjének egyik legfontosabb állomása 1963 volt, amikor elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját A házastársi ágy (The Conjugal Bed) című filmben nyújtott alakításáért. A szerepért Golden Globe-díjat is kapott.
Két évvel később ismét nemzetközi produkcióban tűnt fel: 1965-ben Orson Welles Shakespeare nyomán készült drámájában, a Chimes at Midnight című filmben vállalt szerepet. Ez pályafutásának egyik ritkább angol nyelvű alakítása volt.
Az olasz és a francia film csillaga nagyon fiatalon, 16 évesen kezdte pályafutását az André Cayatte rendezte, Özönvíz előtt című filmdrámával (1954). A filmben nyújtott alakítását a legígéretesebb színésznőnek járó Suzanne Bianchetti-díjjal jutalmazták.
Házasságot kötött Robert Hossein rendezővel, aki több filmjében is szerepeltette. Hosseintől két fia született, majd egy harmadik fiú a második férjétől, Jean-Claude Brouillet-től, aki a francia ellenállás tagja volt, majd pilóta és légiközlekedési vállalkozó lett.
Marina Vlady apja Oroszországból került Franciaországba az első világháború alatt. Katonai pilótaként szolgált, emellett operaénekesként, színészként és több más művészeti területen is tevékenykedett. Anyja is orosz származású volt, balerina és táncosnő.
1969-ben lett a felesége Vlagyimir Viszockij orosz énekes-költőnek, akinek a kedvéért Moszkvába költözött, és ahol férje 1980-ban bekövetkezett haláláig élt. Házasságának történetét Szerelmem, Viszockij (Vladimir ou le vol arreté) című könyvében mesélte el, amely 1987-ben jelent meg. Később színdarab is készült ebből. Tucatnyi könyvet jelentetett meg, közöttük 2005-ben 24 images/secondes (24 kép/másodperc) címmel az emlékiratait.