Nagy Bandó András szerencsés csillagzat alatt született, 75 évesen tavaly maga leltározott, s azóta is alkot, ír, fest, és előadásokat is tart. Azt mondja, ő fordított alapállással született, míg mások alig várják a nyugdíjas kort, hogy pihenhessenek, ő kivirágzott, több ideje maradt alkotni. És dicsekszik, hogy az egyik rajongója tavaly úgy köszöntötte, hogy ő a legfiatalabb 75 éves. Hogyisne, amikor fiatal felesége van, 13 éves a lánya és úgy tudja, hogy egészséges. Igaz, most cserélték a pacemakerét, s tíz napot ki kell hagynia az edzésből, de már alig várja, hogy újra emlegethesse a 4-4 kilós súlyokat. És még így is szerencsésnek mondja magát, mert a szeme még mindig jó, s ép elmével tud alkotni. A hosszú élet titka szerinte nem a reggeli kupica pálinkában és a két pohár vörös borban lehet, mert ő nem él vele, s egyébként is óvatos, előadás előtt három órával már nem is eszik. És emlékszik az első estjére, ötven éve a szegedi tanárképzőn kiállította a karikatúráit és felolvasott az írásaiból. Amúgy mindig emlékezteti magát a 86-os esztendőre, amikor dupla előadása volt az Erkel színházban 3 ezer néző előtt, s ez nem sokaknak adatik meg. Harmadnap Jászapátiban lépett fel, az olajos padlójú kultúrházban és érzete, hogy lemerült az akku, tanulságos volt, hogy nagy ünnep után nem szabad kicsit vállalni, de azt már az Erkel előtt lekötötték és egy dolog nem jutott eszébe, hogy lemondja. Ám azután sosem vállalkozott hasonló mutatványra.
Furcsa könyv a Mögöttem az élet, hiszen 25 soros novellákból állt össze, abból van vagy 400, s ez hihetetlen fegyelmezettséget kívánt az írótól. Nem emlékirat, mégsem maradhatott ki belőle semmi fontos a szerző életéből. Így esett, hogy egy-egy régi írás csak úgy kerülhetett bele, ha meghúzta 25 sorosra. Eredetileg bővebbnek indult, de aztán a haiku versek kikerültek a kötetből, s a papírárak egyébként is gátat szabnak az írói fantáziának. Ám, hogy is maradhatott volna ki Sanyi bácsi, a biokertész, Montágh Imre vagy Esterházy Péter. Amikor pedig a könyv címét kereste, negyedikre jutott eszébe ez a játékos cím, amely persze hajaz Ajar világhírű regényére (Előttem az élet). Ez a 75 év már embörös, ahogy Szegeden mondják, de azt meg Nagy-Bandó teszi hozzá hogy „még folytatódik”. Azt persze fölöttébb sajnálja, hogy Kaposy Miklós már nem érhette meg a kötete megjelenését, de legalább a kéziratot még elolvashatta. Bitó László sem él már, akinek a szeme világát köszönheti, hiszen az ő csapata találta ki a Xalatan nevű gyógyszert. Böbe, az egykori deszki iskolatársa, a legrégebbi barátja viszont még él.
Egyszer elhatározta, hogy az élete utolsó húsz évében festeni fog és most évek óta ennek él, 350-nél is több vászna van. A műtermében, amely egy üveges verandából született, a látogató könnyen eltéved, hiszen a portrék, tájak, csendéletek sokféle világot sugallnak. A pandémia is gyorsan telt, mert sokat volt együtt a család és az ecsetek is várták. Sokszor segítenek az emlékezésben a fotók, mert a témák néha egybeérnek. A bandukoló parasztasszonyt Füzéren látta, de a tájat Erdélyből hozta. Autodidakta ebben is, mint annyi másban, amibe belefogott és sikerrel űzött. Egyedül a birkózásnál kellett az edző, emlegeti is Futó Jánost, akinek hála 5 hónapnyi edzés után már országos bajnok lett.
