A másfélszáz napja hatalomra került új, berlini szövetségi kancellár és druszája, a párizsi elnök, már többször randevúztak. Legutóbb októberben, Egyiptomban. A colos Friedrich Merz és az alacsonyabb „öreg motoros”, Emmanuel Jean-Michel Frédéric Macron sok mindenben egyetértenek. Kivételt jelent a Palesztin Állam beharangozott elismerése – a Francia Köztársaság részéről. Pillantás a {közös} múltba! Röviddel azután, hogy az ellenséges seregek bevonultak a porosz fővárosba, közvilágítást kapott a Spree-metropolisz. Berlin 1821/22-es históriájához tartozik, hogy a Gendarmenmarkton újra megnyílt a korábban leégett színház, a Schauspielhaus.
Az Unter den Linden-i Operához közeli épületben akkor áprilisban Goethetől az „Iphigenie auf Tauris”-t láthatta a közönség. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy anno hunyt el száműzetésében Bonaparte, akit a német költőóriás személyesen is ismert. Hiszen 1808-ban találkoztak, beszélgettek Erfurtban. Ez persze még jóval a párizsi császár bukása előtt volt, midőn a Szajnától a Havelig súlyos közlekedési, biztonsági problémát jelentett {a mind nagyobb európai településeken} az esti, éjszakai sötétség. A berlini utcákon jó kétszáz esztendeje jelentek meg az első gázlámpák. Miután Kaspar Friedrich Freiherr von Schuckmann porosz belügyminiszter – két évtizedre szóló – szerződést írt alá az ICG- Association vezetőivel. Világos, hogy ragyogó üzlet volt ez!
