Ma ünnepelnénk Pablo Picasso 146. születésnapját, és üljük is meg egy szögletes tortával, mert az előző század egyik legkülönlegesebb és minden szempontból legszínesebb művészéről van szó. Így emlékszik meg a művészről Králl Bernarda az indexben.
A gyerek Picasso első szava állítólag a ceruza volt, 9 évesen alkotta első képét, 15 évesen született a legkorábbi komoly munkája, Az elsőáldozó. Közben ő volt az iskola réme, nem csak rosszul tanult, borzasztó volt a magaviselete is. Örökké büntetésben ült, de nagyon nem bánta, mert akkor is rajzolhatott.
Első megbízását a műkereskedő Pere Menachtól kapta, aki 150 frankot fizetett neki havonta, nem semmi summa, ma 200 ezer forintnak felelne meg. Picasso nem csak festő volt, verseket is írt, sokszor a vécén és toalett papírra, hogy ne zavarják. Drámákat és szobrokat is alkotott. Becslések szerint 50 ezer műalkotást hozott létre, a legjobbak a Guernica, Dora Maar macskával, a forradalmi Avignoni kisasszonyok, Nő mandolinnal, Az álom vagy a Három muzsikus. Művei a világ leghíresebb múzeuminak legbecsültebb darabjai. Szülővárosában Malagában is van Picasso múzeum.Az ő képeit lopták el a legtöbbször, de nem is csoda, a kubizmus mozgalmának alapítója volt – Braque mellett. Sztálin halála után szeretett volna egy aktot készíteni a diktátorról, végül ez nem született meg, de a sajátos Picasso-stílusú Sztálin-ábrázolás így is kiborította a kommunistákat, noha Picasso maga is közéjük tartozott.
Tehetségénél csak szerelmi étvágya volt nagyobb, sorra csábította el a nőket, de csak kétszer nősült. Rengeteg nyílt viszonyát azonban megsínylették társai, az egyetlen, aki elhagyta, Francoise Gilot azt mondta a zseniről:
Én vagyok az egyetlen nő, aki nem áldozta fel magát a szent szörnyetegnek. (…) Csodálatos ember volt, akár a tűzijáték. Elképesztően kreatív, okos és csábító. (…) De nagyon kegyetlen, szadista és könyörtelen is tudott lenni, másokkal és önmagával szemben is.
