Pintér Béla nem hisz a politikailag korrekt színházban. A Veiszer Alindának adott interjúját az idén huszonöt éves Pintér Béla és Társulat vezetője. A Réka és az Oltatlanok című darab ismét aktuális közéleti kérdésekből indul ki. Pintér idén áprilisban kezdte el írni, és júniusban már kész szövegkönyvet vitt az olvasópróbákra.
„Borzasztóan nyomaszt, és nem látok rá esélyt, hogy ez az én életemben megváltozzon. Ez pedig óhatatlanul megjelenik egyre-másra a munkáimban, mert elszomorít, nyomaszt és félek tőle, és ezzel a félelemmel valamit kezdenem kell. Ezért jelenítem meg az előadásaimban, és ha ezen együtt sírhatunk vagy nevethetünk, az közösségi gyógyító funkciót tölt be.”
Pintér Bélát a piszkos anyagiak is nyomasztják, hiszen évről évre kevesebb állami támogatást nyer, hiába készítenek évtizedek óta sikeres előadásokat. Már azzal számolnak, hogy egyáltalán nem támogatja őket az állam, és csak a jegybevételre számíthatnak. Maguknál jobban félti a fiatalabb társulatokat, amelyek még nem építettek akkora saját közönséget. „A jelenlegi kultúrkoncepció nem értékközpontú, hanem tekintélyelvű. Ez gyalázatos”.
Furcsamód, rendszeresen lát kormánypárti kötődésű embereket, fideszes politikusokat az előadásain. „A csinovnyikok elhagyják a nézőteret, a szellemi vezetők meg röhögnek” – mondja arról az esetről, amikor egy ismert fideszes figura, akinek „egy számjegyű a sorszám a párttagkönyvén”, hangosan nevetett a Marshal Fifty-Six című előadásának egyik érzékeny jelenetén. Veiszer Alinda kérdésére, hogy miért nyerhetik el Pintér kritikus darabjai a kormánypártiak tetszését, a drámaíró azzal felel:Szeretik a jó színházat. Persze, más válasz is lehet a kérdésre, néha szeretnek tükörbe nézni a cinikus, sőt hazug politikusok is.
