2026. március 28-án a Quimby az MVM Dome-ban újra felrajzolja saját kicsi országát a térképre. Egy különös játékteret, ahol dalok tartanak tükröt és adnak új színeket a valósághoz. És ahol, ahogy az elmúlt évtizedekben mindig, a közönség a társ a játékos küzdelemben.
„Több becenevünk van magunkra. Ilyen a Family tugedör mellett a terepasztal lovagjai. Ezek vagyunk mi: átlagemberek, a világ felfoghatatlanul nagy erőinek kitett játékok. Saját kis történeteiket megharcoló, lovagi erényekre törekvő, szerető-félő, elbukó, felálló esendő hősök. Éljük és énekeljük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szeretni mindig és mindenhogyan lehet, s kell. Van, akinek ez szélmalomharcnak tűnik, és van, akinek ez egy izgalmas létforgatag” – meséli Varga Livius.
2026. március 28-án a csapat az MVM Dome-ban arra hívja a közönséget, hogy együtt építsék fel az este terepasztalát. „Mindig ebben a játéktérben élünk. Néha leomlottak a díszletek, és újra kellett őket húzni, de igazából soha nem hagytuk el ezt a terepet. Néha fogpiszkálóból, néha gerendából építettünk várat. Mindig, ami kéznél volt, de a vár töretlenül áll” – mondja Balanyi Szilárd.
„A terepasztal az élet kicsinyített mása, és ha távlati szemszögből nézünk rá életünk eseményeire sokszor egészen más képet mutat. Ebből a felülnézetből sokszor önmagunkkal szemben is tudunk öniróniát gyakorolni, nevetni az esendőségeinken, botlásainkon, gyarlóságainkon, amelyek néha köszönőviszonyban sincsenek a belső lovagunkkal. Sokszor éreztük azt, mintha egy különleges éteri szeánszon lennénk, ahol a közönséggel együtt ünnepeljük az égieket” – fűzi hozzá hozzá Kiss Tibi.
Harmincöt év szélmalomharca után a Quimby az MVM Dome-ban is azt üzeni – van hely, ahol a dalok még mindig jobbá próbálják tenni a világot. Mert a szélmalmok akkor is forognak, ha épp az ellenszél adja a ritmust.
