Az ellen térfelén is őrt áll, szalutál,
A jólismert, legendás Bástya elvtárs.
A sakktábla négy kockáján posztol,
A maga módján fekete- fehér apostol.
Az igazságos játékban, párok vannak,
Ezért előnyhöz, csak ésszel juthatnak
A cselvetést mindig a gyalogság kezdi,
Később aztán, lesből támadhat a többi.
Mellébeszélni a játékban nem lehet,
Lépésről-lépésre legyőzheted ellenfeled.
Lehetsz világos, vagy sötét bábukkal,
A jegyzőkönyvet, vezeti egy őrangyal.
A tisztikar nem lehet sokáig tétlen,
Úgy nem tud úrrá lenni az ellenségen.
A futás persze, előre és hátra is hasznos,
A küzdelemben elesik egy-két jó harcos.
Huszáros rohammal támad a bátor,
A védelem ilyenkor biztosan sáncol.
A vezér most a király védelmére kel,
Bástya elvtárs pedig egy kis időt nyer.
A tiszti kar egy újabb rohamra készül,
A védekezése csak álcának minősül.
A maradék huszár felpattan egy lóra,
Ugratás művészete jöhet most kapóra.
A parlamentben valaki beszól a játékba,
Az elnök azonnal leinti, ki ez az otromba?
Megvonta a szót, és halkan figyelmeztetett,
Adják már remire a hiába küzdő felekezetek!
Süket fülekre talált a méltó szép szó,
Nem ez lett végül a békéltető jelszó.
A harcok az utolsó bábúig kitartanak,
De abban bővelkedünk, újakat faragnak.
