Szinte teljesen áthatolhatatlan,
Készülhetnek nagyfalak vályogból,
Tégla, malter, fuga, ismét tégla, de
Még betonfal-védelem sem jól sáncol.
A megfelelő szó gyakran elég a gátnak,
Ha nincs olyan, az okosok kitalálnak.
A békekötésnél most nincs szebb szó,
De van olyan, aki még erre sem hajlandó.
Arany János Toldija megállítja a bikát,
Erejét később használja, előbb a szavát.
A száguldó tömegre egy nagyot kurjant,
Majd a szarvát elkapja, miután megtorpant.
Szinte végtelen szókincse van a magyarnak,
Nyoma sincs benne a kietlen ugarnak.
Ha vizsgán nem jött nyelvére az állítmány,
Segít a rokon értelmű szó, mind bizomány.
Az édesanyanyelvünk rejteke a trágárság is,
Ez nem képezi nemzeti büszkeségünk részét.
De ha teljesen őszinték akarunk lenni,
Nélküle hol lenne a szókimondó készség?
A cím-szavunk rejtvénye egy szócsavar,
Oly szépen hangzik, hogy mindent eltakar.
Pedig úgyszólván: utolsó pár előre fuss,
Ügyes helycserés támadással, és slussz!
