Dylan – Tökéletesen ismeretlen

Végre egy jó mozi Bob Dylanről. Az előző (I’m Not There) nem aratott osztatlan sikert, ahol több színész is belebújt Dylan bőrébe, szimbolizálva azt, hogy a zenésznek több arca is van. Scorsese 2019-es dokufilmje (Rolling Thunder Revue) viszont
jó kis darab volt. A mostani film remekmű és nemcsak a maga zenés műfajában. Az 1961 és 1965 közötti évekről szól, amikor az ismeretlen folk énekesből rock sztár lett, vagyis átlépett minden határt. Az eredeti cím éppen erre utal, hogy senki sem ismerte Dylant, s ez a mai napig érvényes. Hogy a magyar forgalmazó adott egy új címet (Sehol sem otthon), amit az egyik dalszövegből (Like a Rolling Stone) vett, az egy újabb dilettáns ötlet, amit a magyar forgalmazók immár sokadszor engednek meg maguknak.
A film amúgy felér a legjobb ismeretterjesztő munkákkal, láthatjuk Woody Guthriet, Pete Seegert, Joan Baezt és persze Johnny Casht. James Mangoldot épp azért ismerhetjük, mert ő rendezte a 2005-ös Johnny Cash-filmet. Mangold azt is vállalta, hogy Bob Dylan áldását kikérje, és alaposan átbeszélték a forgatókönyvet. „Több csodásan elbűvölő napot töltöttem a társaságában, négyszemközt, és beszélgettünk. Van egy forgatókönyvem, amit ő jegyzetelt végig, és amit nagy becsben tartok.”
Dylant sosem lehetett beskatulyázni, s nem nagyon viselte el, ha valaki diktálni akart. Bár ő volt az első rockokon, aki Nobel díjat kapott, de Stockholmba sem ment el. S magam is tanúja voltam tavaly ősszel a prágai koncertjén, hogy eljátszotta a legutóbbi albumának a dalait, de egyetlen klasszikust sem. És egyetlen szót sem szólt a közönséghez.