A ma Berlinbe látogató turista már hűlt helyét sem találja a hajdani Német Demokratikus Köztársaság parlamentjének. Pedig anno, 1973-ban nagy szenzáció volt a Köztársasági Palota alapkőletétele. Pláne, hogy a „Proccos palota” építésének kezdete különleges időszak volt a DDR 1949-ig visszanyúló históriájában. Íme, néhány virágszál a hézagos csokorból: bő öt évtizeddel ezelőtt ismerte el Franciaország és Nagy-Britannia diplomáciailag az NDK-t. Sőt, akkor volt a fallal kettészakított Spree-metropolisz keleti fele a X. Világifjúsági Találkozó {VIT} házigazdája. A vörös zászlós-csillagos, kék inges FDJ-s/KISZ-es diszkómámor kellős közepén jött a szomorú hír a nyolcvanesztendős Walter Ulbricht haláláról, akitől ’71-ben vette át a stafétabotot Erich Honecker az Egységpárt (SED) élén.
A Népi Kamara sebtiben Willi Stophot, a belügyi, majd a honvédelmi tárca korábbi irányítóját, az 1964-től kormányfősködő politikust választotta az Államtanács elnökévé – Ulbricht örököseként. Ma már tudjuk: midőn ’76-ban átadják a (parlamentnek becézett) „Erich lámpaboltját” az Unter den Lindennél, Honecker e poszttól is megszabadítja Stoph elvtársat. Hazánk már 1955-től tagja az ENSZ-nek, az NDK-t és az NSZK-t csupán ’73-ban vették fel. Egyszerre. Micsoda VIT-es (cseppet sem vicces) idők voltak azok az – 1990-es újraegyesítésig – kettészelt Németországban! A 2024 őszén a 4 milliós német fővárosba látogató vendég az egykori Köztársasági Palota helyén a Humboldt Forumot találja. Ebbe az új kulturális központba „35 Jahre Mauerfall” mottóval a jövő hó elején friss kiállítás csábít. A tárlat a falomlás 35 évvel ezelőtti „csodáját” éppúgy megidézi, mint az azt követő nehéz, történelmi korszakot, az NDK beolvadását az NSZK-ba. A gazdag, több helyszínes programokat „téma napok” fűszerezik.
