A műholdak 44 éve segítik a tudósokat, hogy mérni tudják mennyi jég lebeg az Antarktisz 18 000 km-es partvidéke körül.
A tengeri jég minden év szeptemberében éri el a 18 millió négyzetkilométert, majd februárra alig több mint 2 millió négyzetkilométerre zsugorodik. De a négy évtized alatt, mióta mérik soha nem volt olyan kevés mint a múlt héten – adta hírül a The Guardian.
„Január végén már tudtuk, hogy ez csak idő kérdése. Még csak nem is hirtelen változásról van szó” – mondta Dr. Will Hobbs, a Tasmania Egyetem antarktiszi tengeri jégszakértője, az Ausztrál Antarktiszi Programpartnerség munkatársa.
Idén február 12-én már megdőlt a 2022-es rekord. A jég folyamatosan olvadt, és február 25-én új rekordmélységet, 1,79 négyzetkilométert ért el, és 136 000 négyzetkilométerrel megdöntötte a korábbi rekordot, ami kétszer akkora, mint Tasmánia. Ez a legalacsonyabb érték, amit 1979 óta mértek.
„Mivel a tengeri jég erősen fényvisszaverő, a napfénytől nehezen olvad meg. De ha nyílt vízbe kerül, az megolvaszthatja alulról” – mondja Hobbs. Hobbs és más tudósok szerint hat éven belül harmadszor dőlt meg a rekord.
Az Antarktisz sorsa – különösen a szárazföldi jég – azért fontos, mert a kontinens elegendő jeget tartalmaz ahhoz, hogy olvadás esetén sok méterrel megemelje a tengerszintet. Ezzel szemben az olvadó tengeri jég közvetlenül nem emeli meg a tengerszintet, hiszen addig is lebegett a vízen, mégis komoly szerepe van a szárazföldi jég védelmében. Segít tompítani a viharok hatását és védi a part menti jeget a hullámhatásoktól.
Az egyik fő aggodalomra okot adó terület a kontinens nyugati részén található Amundsen- és Bellinghausen-tengerek körüli jelentős jégvesztés. A kutatás megállapította, hogy az erősebb El Niño, – amelynek hatása az Antarktiszon is érezhető és képes meleg levegőt szállítani a kontinensre –, felgyorsíthatja az antarktiszi jég olvadását.
A kontinens körüli jég 2014-ig nőtt, de a két szomszédos tengeren lévők csökkentek. Ez azért okoz problémát, mert a régióban található a sérülékeny Thwaites gleccser – az úgynevezett „végítélet gleccser”, ami elegendő vizet tartalmaz ahhoz, hogy akár fél méterrel megemelje a tengerszintet.
Dr. Rob Massom, az Ausztrál Antarktiszi Division munkatársa és Dr. Phil Reid, a Meteorológiai Hivatal munkatársa által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy a kontinens partvonalának kétharmada nyílt víznek volt kitéve a múlt hónapban – ez jóval meghaladja az eddigi kb. 50 százalékot.
Massom és Reid tavaly publikált egy tanulmányt, amely megállapította, hogy 1979 óta az Amundsen-tenger régiójában hosszabb ideig nem volt jég, és a partvonal nagyobb része volt kitéve nyílt óceáni viszonyoknak.
