Tíz esztendővel a második világháború befejeződése után írták alá a négy nagyhatalom külügyminiszterei az Osztrák Köztársaság függetlenségét és területi integritását garantáló egyezményt. A szovjet seregek Magyarország felé vonultak ki. Pech! Jövőre lesz hetven éve, hogy a fődiplomaták 1955. május 15-én aláírták az Ausztria szabadságát garantáló megállapodást. Ez szigorúan megtiltotta a Németországgal való egyesülést. Az államszerződés révén a megszálló (amerikai, brit, francia, szovjet) katonai egységek ’55 őszéig elhagyták (az 1938. január 1. előtti határai között létrejött) szuverén nyugati szomszédunkat, mely októberben szövetségi törvényt hozott az ország örökös semlegességéről. Ausztriát – akárcsak Magyarországot – 1955. december 14-én felvették az ENSZ-be (az NSZK-nak és az NDK-nak erre 1973-ig kellett várnia…)
1956 krónikájához tartozik, hogy az Osztrák Köztársaság belépett az Európai Tanácsba is és a „sógorék” tízezrével nyújtott menedéket a levert magyar népfelkelés menekültjeinek. Julius Raab (1891-1964) néppárti kancellár második kabinetjében, 1959 nyarától kapott külügyminiszteri megbízatást az akkor 48 éves Bruno Kreisky. Ezt a posztját egészen 1966-ig, az ÖVP-SPÖ nagykoalíció felbomlásáig betöltötte. Nevéhez fűződik a harmadik világnak nyújtandó Marshall-Plan ötlete, az arab államokhoz való közeledés és Dél-Tirol ügyének (későbbi, 1969-es) rendezése Itáliával. Kreisky 1967 februárjában kemény küzdelmek után lett az Osztrák Szociáldemokrata Párt új elnöke. Ezt a felelősségteljes posztját 16 éven keresztül töltötte be. Ezzel párhuzamosan 1970 és 1983 között Ausztria kancellárja volt. Mi magyar turisták anno kezdtük tömegesen felfedezni a kapitalista országokat. De erről, majd egy másik történelem órán lesz szó!
