„Oroszországnak el kell húznia! Mi a következő kérdés?” – Donald Trump így reagált a Fehér Házban arra az újságírói kérdésre még hat éve, első elnöksége alatt, hogy mit szól ahhoz a két orosz katonai repülőhöz, amelyek katonai szakértőkkel megrakva érkeztek akkor Venezuelába. „Minden lehetőség napirenden van” – mondta aztán, jelezve elszántságát Nicolás Maduro elmozdítására. 2019 márciusán az orosz kiállás meghatározó szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok nem tudott vagy végül nem akart hatalomváltást előmozdítani egy számára prioritásnak tekintett latin-amerikai országban.
Hét évvel később Trump egy gyors katonai akcióval elfogatta, és gyanúsítottként az Egyesült Államokba szállíttatta a venezuelai diktátort. Trump kijelentette, hogy ők fogják irányítani Venezuelát, az ügyvivő elnöknek kinevezett korábbi alelnököt, Delcy Rodríguezt azzal fenyegette meg, hogy talán Madurónál is nagyobb árat fizet, ha nem helyesen cselekszik.Trump arról is beszélt, hogy a legnagyobb amerikai olajvállalatok be fognak vonulni Venezuelába, ahol „dollármilliárdokat fognak elkölteni, megjavítják a rosszul működő infrastruktúrát, az olajinfrastruktúrát, és elkezdenek pénzt keresni az országnak”. Marco Rubio külügyminiszter vasárnap aztán az NBC-nek úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államoknak van elegendő saját olaja, nem ezért kell nekik a venezuelai olajipar, hanem azért, hogy az ne kerüljön riválisaik, Irán, Kína és Oroszország kezébe.
A Trump-kormány az amerikai érdekszféra részének tekinti Dél-Amerikát, ahol az USA a nemzetközi jogrendszert háttérbe szorítva kívánja érvényesíteni az érdekeit. Arról, hogy miként változhat az államok viszonyát eddig meghatározó nemzetközi jogra épülő világ, ebben a cikkünkben olvashat bővebben.A Venezuelában éveken át olaji és hadiipari érdekeltségeket is aktívan kiépítő Oroszországnak most csak egy tiltakozásra futotta.
