A 20. század hajnalán Közép-Európa számos tartományában emelt a hálás utókor Bismarck emlékműveket. Ezek a mementók ma vitatottak. Ám tagadhatatlanok a 126 éve elhunyt politikus, a Német Birodalom/Németország legelső kancellárja érdemei. A több nyelven beszélő, idős korában borongóssá lett, esztelenül zabáló/piáló Otto Eduard Leopold von Bismarck még nyolc esztendőt élt azután, hogy 1890 tavaszán a fiatal II. Vilmosnak benyújtotta lemondását. A monarchia következő kormányfői is arisztokraták voltak. Az új, európai császárság „születése” után éppen másfélszáz évvel később – Angela Merkel (CDU) utódaként – megválasztott Olaf Scholz (SPD) elődei között – kivétel Merkel asszony!!! – csupa férfi szolgálta hazáját.
Anno 1871-ben a birodalom alapító kancellárja volt Otto von Bismarck herceg. Az idős politikus modern, szociális feszültségektől sem mentes, gyarmatokkal gyarapodott államot hagyott utódjára. Leo von Caprivi grófot 1894 őszén egy újabb herceg követte, majd a századfordulón kapott kinevezést Fürst Bernhard von Bülow, a Bismarck utáni harmadik kormányfő. 1909-ben tőle vette át a stafétabotot a szintén pártonkívüli Theobald von Bethmann Hollweg. Aztán 1917/18-ban sűrün jöttek-mentek az új kancellárok, miniszterek, a Spree-partján. Mígnem maga a Német Császárság {Deutsches Kaiserreich} is összeomlott. Az uralkodó emigrációba kényszerült a vesztes első világháború után! Oda, Hollandiába küldött neki majdan 1941-ben koszorút a Führer… De ott még nem tartunk.
A Weimari Köztársaság békés korszakáról sokaknak az „arany 20-as évek” jutnak az eszükbe. Berlinben a fergeteges Josephine Baker fedetlen keble és banánszoknyája akkor még jobban lázba hozta az embereket, mint a kevésbé erotikus mozgású dr. Joseph Goebels propagandája. Bulla Elmától Balázs Béláig magyar művészek is százával találtak értelmes kenyérkeresetet a végzete felé rohanó világvárosban. Az NSDAP voksdiadala, az osztrákból németté lett Adolf Hitler hatalomra kerülése 1933 januárjában aztán véget vetett a „mosolyországának”. Fáklyafényben náci csizmák masíroztak a Brandenburgi Kapun keresztül. Négy hét múlva lángolt a Reichstag: majd könyvek égtek, zsinagógák, s emberek… 1939 szeptemberében megindultak a tankok Lengyelország felé. Ám erről majd egy másik „töri” órán mesélek.
