Heinrich Lübke {1894-1972} Nyugat-Németország egyik legvitatottabb közszereplője volt a 60-as években. A tehetséges geodéta és mezőgazdász 1931–1933 között a Centrum Párt képviselőjeként politizált a Porosz Szabadállam tartományi parlamentjében. Midőn a nácik meghódították a berlini Reichstagot, a nemzetiszocialisták felfüggesztették. Lübke vizsgálati fogságban töltött 20 hónapot korrupció vádja miatt, amit végül elejtettek. A második világháború küszöbén az építőiparban helyezkedett el és főleg területrendezéssel foglalkozott. A frontot megúszta történetünk főszereplője, akit 1939-től 1945-ig Walter Schlempp építész földmérő mérnökként és építésvezetőként alkalmazott. E cég pedig a birodalmi munkaszolgálat keretében Albert Speernek dolgozott.
Lübke Peenemündében a Wehrmacht rakétakísérleti és fejlesztő állomásán vezette a strapás, sürgős munkálatokat. S amint egy NDK-ban felfedezett tömegsír bizonyította, láger foglyok is részt vettek a „csodafegyver” termelésében… A Konrad Adenauer {CDU} kormányában korábban az agrár tárcát vivő Lübkét 1959-ben választották az NSZK államfőjévé. Bonnban másodszor is bizalmat szavaztak a – tiszta mellényűnek hitt – idős politikusnak. Ám utolérte háborús múltja. Az elnök 10 héttel mandátuma lejárta előtt, a támadások és kritikák kereszttüzében, egészségügyi állapotára hivatkozva 1969-ben lemondott.