A Magyar Köztársaság húsz esztendeje lett ez EU tagja. Az Európai Szén- és Acélközösség korábban a Benelux-államok mellett Itália, Franciaország és az NSZK gazdasági szövetsége volt. Az első bővítésre jó két évtizedet kellett várni: 1981-ben Görögországot is felvették. A dél-európai idegenforgalom 2020-2022-es összeomlása, majd tervezhetetlensége a 11 millió lakosú Hellászt is érzékenyen érintette, ahol több tízezer halálos áldozata volt a korona-járványnak.
A második világháború után létrejött Európai Szén- és Acélközösséget hat nyugati ország alkotta. 1973-tól az Egyesült Királyság, Írország és Dánia is a majdani EU tagja lett. 1981-ben pedig – a napjainkban is súlyos gazdasági nehézségekkel kűzdő – , szigetekben gazdag Görögországot (Elinikí Dimokratía) vették fel az Európai Közösségbe. Ki gondolt akkoriban a KGST felbomlására, a berlini fal 35 évvel ezelőtti ledőlésére, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia széthullására?
Addig még ’86-ban Spanyolországot és Portugáliát is befogadta Brüsszel. Németország újraegyesítése 1990-ben azzal járt, hogy a hajdani NDK beolvadt az NSZK-ba, s az Európai Unióba. Ausztria, Finnország és a svédek a következő körben (1995-ben) váltak EU-régióvá. Hazánk, kilenc másik állam társaságában éppen két évtizede csatlakozott az Unióhoz. Öröm, bánat – ki-ki vérmérséklete szerint idézi fel a 2004 óta eltelt, belpolitikai viharoktól sem mentes korszakot. De tény, hogy Brüsszel és Budapest viszonya volt már harmónikusabb is. Románia és Bulgária 2007 januárjában, déli szomszédunk Horvátország pedig 2013 nyarán írta alá a csatlakozási szerződést. A Brexit {2021} hosszútávú következményei – egyelőre – beláthatatlanok!
