Spanyolországgal együtt a szomszédos Portugália (República Portuguesa) 37 esztendeje lett az EU tagja. Mint emlékezetes a portugálok 1500-ban fedezték fel Brazíliát, s az ültetvényes cukornádtermesztés, no meg a tekintélyes gyémánt és arany lelőhelyek jelentősen hozzájárultak az Ibériai félsziget gazdasági gyarapodásához, politikai jelentősségének növekedéséhez.
Rio de Janeiro a majd’ 8 ezer kilométeres távolság ellenére 2023-ban is szoros kapcsolatot ápol Lisszabonnal: az interkontinentális együttműködés fontos eszköze a közös anyanyelv! Portugália ezer szállal kötődik a Kínának 1999 végén „visszaadott” – de a 21. században is autonóm jogokkal rendelkező – Macau-val. „Lisboa“ utcáin sétálva rengeteg ázsiai, latin-amerikai, afrikai „színes bőrű” polgárt látni. A 95 százalékban katolikusok lakta Repúblicától Európa számos régiója leshetné el a tolerancia receptjét! Hogy Lisszabonban templomból, cipőpucolóból, avagy macskából van-e több – rejtély?! Kevésbé titokzatos ezen gyarmatosító állam elmúlt jó negyed évezredes históriája: köztársaságtól köztársaságig tartó igaz mese. Középen kétgenerációnyi diktatúrával…
Talán csak az 1755-ös lisszaboni földrengés hagyott olyan maradandó nyomokat a helybeliek lelkében, mint a monarchia megdöntését követő korszak. Portugália fővárosában 1910 őszén kiáltották ki a köztársaságot. Az 1926-os katonai puccsig – a napjaink Itáliájából ismert dél-európai recept szerint – bő 40 kormány tett sikertelen kísérletet a Pireneusi-félsziget kisebbik államának stabilizálására. A demokráciára még sokat kellett várni Portugáliában, melyet Antonio de Oliveira Salazar 1932-től 1968-ig irányított. Vasfegyelemmel! A második világháború után karriertörést nem szenvedő miniszterelnök a Marshall-segély dollárjaival fokozatosan javította országa gazdasági helyzetét. A Gibraltári-szorostól „kőhajításnyira” fekvő dél-európai állam a hidegháború „forró szakaszától”, 1949-től alapító tagként vesz részt a NATO tevékenységében. Portugáliát, akárcsak hazánkat 1955-ben vették fel az ENSZ-be. A szocializmus eszméjével flörtölgető, s eközben lázongó gyarmataival viaskodó országban a diktatúra csak a 70-es évek közepén ért véget.
Onnan jó egy évtizedes út vezetett el az agrár-ipari Portugália Közös Piac-i csatlakozásához. Az ibériai tradícióihoz ragaszkodó, gazdaságilag látványosan fejlődő köztársaság mielőtt 2000 első félévében az EU soros elnöki tisztét betöltötte volna, kétszer is bemutatkozott az öreg kontinensen. Lisszabon modernizálódásában, a telekommunikáció és a közlekedés korszerűsítésében főszerepet játszott, hogy 1994-ben ez a romantikus, álomszép, történelmi metropolisz volt Európa „kulturális fővárosa”. Négy évvel később a világkiállítás házigazdájaként bizonyította vendégszeretetét Portugália: az Expo ’98 üzleti befektetésnek sem volt rossz. 2023-ban akár a 60-65 milliót is meghaladhatja az országba látogató turisták vendégéjszakáinak száma. Ez megfelelne a koronavírus-járvány előtti (2016/2019) kvótának Én remekül éreztem magam!
