Jó harminchárom esztendővel ezelőtt repedt meg a berlini fal, s ősszel ünnepelte Németország az újraegyesítés 32. évfordulóját. Az eggyé olvadáshoz vezető rögös úton sorsdöntő jelentőségű volt az NSZK és az NDK között 1990. július 1-jén létrejött pénzügyi, gazdasági és szociális unió, melynek leglátványosabb eredménye a keletnémet fizetőeszköz „megkeményedése” volt.
Keletnémet ismerőseim 2023-ban is emlegetik, hogy mennyire szerettek „Ungarn”-ba utazni. Pesten pulóverre, farmerre, hot dogra vadászva, a Balatonnál pedig friss gyümölcsöt, lángost és főtt kukoricát falatozva élvezték a „nyugatias” vakációt. Persze jobbára nem volt „kemény makijuk” {és forintjuk is kevés} az NDK-ból a magyar tengerhez Trabanttal, Wartburggal, vonattal elzarándokló családoknak. Aztán ’89-ben „hirtelen” megnyílt a határ Ausztria felé, s 28 év után megrepedt a berlini fal. Onnan már csak egy ugrás volt, hogy eggyéolvadjon Németország. Ezt a történelmi pillanatot előzte meg 32 és fél esztendeje a DDR márka elbúcsúztatása.
Ugye emlékeznek az előjátékra? A chilei emigrációba vonult, s Dél-Amerikában elhunyt (1994) Erich Honecker ’89 őszén még megünnepelhette elvtársai társaságában a Német Demokratikus Köztársaság negyvenedik születésnapját. Ma már tudjuk, hogy Mihail Gorbacsov cuppantása a kelet-berlini parádé tribünjén búcsúcsók volt. A hónapok óta tartó, valódi demokráciát követelő tüntetések, a Balatonnál, Budapesten és Prágában „feledkezett” keletnémet turisták tízezrei azt sugallták a nemzetközi közvéleménynek, hogy már a DDR sem úszhatja meg a peresztrojkát, a gyökeres változásokat. Bár szerintem az akkori magyar kormány vasfüggönyszaggató bátorsága sem vetítette automatikusan előre a berlini fal ’89 novemberi leomlását, s az 1990-es újraegyesítést.
