Berlin nyugati felében éppen 100 esztendeje adták át a – mini Eiffel toronyra emlékeztető – gigantikus antennát. 1926 második felétől ennek segítségével kezdődtek meg a Spree-parti rádióadások, majd 1928-tól a kísérleti tévéműsorok sugárzása. A 146,7 méter magas, karcsú adótorony 1966 óta műemlékvédett. A 600 tonnás – anno modern – acélszerkezetes építészeti konstrukció, csak a várost kettészelő fal felhúzása {1961} után kapott riválist. A metropolisz szovjet megszállási övezetében 1969-re, az NDK 20. születésnapjára készült el a bő 360 méter magas Alexander-platzi beton tévétorony.
De kevésbé vidám jubileumokat is köszöntünk idén. Németország második világháború utáni sokkja volt az 1948/49-es west-berlini szovjet blokád és az ’53-as népfelkelés a hajdani DDR számos településén. Aztán 1961. augusztus 13-án elkezdett falépítés aggasztotta a szigetvárossá varázsolt Nyugat-Berlint. A különleges státusú metropolisz amerikai-brit- francia zónáját választotta el bő 28 évre a szovjet övezetbe tartozó Kelet-Berlintől, illetve az NDK-tól. A mintegy 165 kilométer hosszú, 4-4,5 méter magas betonfal konstrukcióhoz tankcsapdák, aknazárak tartoztak, valamint közel 300 figyelőtorony és bunkerek.
Illegális határátlépés közben – a pontos számon 2026-ban is vitatkoznak a szakemberek – mintegy másfélszáz személy veszítette életét a falnál. A belnémet határoknál az ezret is elérhette a véres tragédiák áldozatainak száma. A „Berliner Mauer” 1989 november 9-én este vált átjárhatóvá. A falomlás maga alá temette az NDK-t/DDR-t és ezzel megnyílt az út az 1990 októberi német újraegyesítés felé. Az EU legnépesebb, jóléti tagállamának ma 84 millió polgára van.
