A hidegháborús korszaknak is megvoltak a forró pillanatai! Hetvenkét éve hunyt el a Kreml fura, grúz ura: Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét százmilliók gyászolták. Néhányan őszintén… Pár hónappal később, ’53 nyarán népfelkelés tört ki az NDK-ban, míg a következő esztendőben ítéletidő tombolt Magyarország nyugati felében. „Várpalota és Veszprém között egész járműkaravánok” akadtak el a hóban – adta hírül 1954 elején a mozikban vetített, fekete-fehér Filmhíradó. A képkockákon kemény csatát vívott tél tábornokkal a Közlekedési Minisztérium korszerű hómaró gépe, mely három méteres szélességben tette járhatóvá a dunántúli közutakat. Emitt hajógyári sztahanovisták, amott vidáman daloló óvónők a budapesti Műegyetem frissen megnyílt gyermek intézményében. {Ki sejtette anno, hogy 1956 őszére megromlik a hangulat?}
Az ’54-es Magyar Filmhíradók arról is tudósítottak, hogy a Lenin Körúton tejkostoló üzlet nyílt. Az egészséges táplálkozás szellemében többféle sajt közül is választhattak a fővárosi háziasszonyok és családtagjaik. A svájci labdarúgó világbajnokság küszöbén még nem Puskásék hőstetteire fókuszáltak a filmesek, hanem az anno startolt jéghoki szezonra. Kinizsi – Postás 7:1. Akárcsak a sportstadionokban, a kulturális központokban is teltház volt hetvenegy esztendeje. A pécsi Nemzeti Színházban hatalmas sikert aratott a klasszikus Bánk Bán és a Nem magánügy című vígjáték. Tíz hónappal J. V. Sztálin halála után érezhetően vidám(abb) szelek fujdugáltak a majdani Kádár-medencében! Ám ’56 őszén forradalom söpört végig hazánkon…
