Az egyik legártalmasabb kém, akit mit sem sejtő kollégái Kuba királynőjének neveztek a háta mögött– így jellemezhetnénk Ana Montest, az egyik leghírhedtebb hidegháborús kémet, aki húsz év után most kiszabadulhat a börtönből. Montes a nyolcvanas évek közepétől az amerikai hadsereg elhárításánál dolgozott, de közben kettős ügynökként titkos információkat szivárogtatott ki Kubának. 17 éven át kémkedhetett, mire lebukott. Történetében külön érdekesség, hogy a „kémkollégáival” ellentétben ő nem pénzért, hanem személyes meggyőződésből vállalta a veszélyes szerepet.
Kuba kémkirálynője
A Spyscape cikke szerint Ana Belén Montes 1957-ben született katonacsaládban a nyugat-németországi Nürnbergben. Gyerekkoráról nem sokat tudni, de azt igen, hogy Puerto Ricó-i nagyszüleivel élt, és tökéletesen beszélt spanyolul. Apja és testvére az amerikai hadseregben szolgált, illetve mindketten az FBI-nak dolgoztak. Montes kémkarrierjének első érdekes mérföldköve talán az volt, amikor a Johns Hopkins Egyetemen folytatott tanulmányai idején beszervezték, hogy Kubának kémkedjen.
A kubai beszervezőjével való első közös vacsorán Montes „habozás nélkül beleegyezett, hogy a kubaiakon keresztül dolgozzon Nicaragua »megsegítésén«” – áll a minisztérium főfelügyelőjének jelentésében. Amíg a kortársai nagy összegekért mentek bele a kettős ügynök szerepbe, addig Montest az ideológiai meggyőződése motiválta. A védelmi minisztérium szerint motivációja Ronald Reagan elnök Latin-Amerikával kapcsolatos politikájával szembeni ellenségességén alapult. Emellett az is érdekes részlet, hogy egy pszichológiai profilozás során arra jutottak, hogy Montesben éppen a saját családja erősítette meg az ellenszenvet az „önkényuralmi figurák” ellen. Apja ezredesi rangig jutott, és fiával együtt FBI-ügynökként dolgozott.
Miután beszervezték, a karrierjét egy titkos kubai utazással kezdte el, ahol a helyi hírszerzés kiképezte. Az egyetem után szépen haladt előre a ranglétrán – nem kizárt, hogy kubai segítséggel. Még 30 éves sem volt, amikor 1985-től az amerikai hadsereg kémelhárításának (DIA) kezdett el dolgozni, ami egy, a Pentagon számára kulcsfontosságú hírszerzési tevékenységet végző szervezet. Nyelvtudása és elképesztő memóriája előnyére vált a szakmai előmenetelében.
Emlékezőtehetsége viszont másban is a segítségére volt. Hogy elkerülje a lebukást, Montes soha nem vitt el semmilyen dokumentumot a munkahelyéről, sem elektronikusan, sem nyomtatott formában. Ehelyett napközben memorizálta a keze alatt átmenő titkos dokumentumok tartalmát, majd esténként flopikra rögzítette az adatokat, amiket aztán továbbított Kubának. Ezzel a módszerrel felfedte egy amerikai lopakodó műhold létezését, több beépített amerikai tiszt nevét, valamint egy titkos amerikai katonai bázist is leleplezett. Montes hetente háromszor kapott utasításokat Kubából, egy rövidhullámú rádió segítségével.
Kuba királynője– így hívták Montest a kollégái, akik valószínűleg nem is tudták, milyen találó becenevet akasztottak a kettős ügynökre. A nevet állítólag azért kapta, mert különösen érdekelték a kubai történések. A DIA-nál eltöltött évek alatt a biztonsági tisztviselők megismerték külpolitikai nézeteit, és aggódtak, hogy hozzáférhet bizalmas információkhoz, de nem volt okuk feltételezni, hogy ezeket megosztaná bárkivel. Még egy hazugságvizsgálaton is átment.
Bár Montes Kuba egyik sztárkémje volt, mégis nehéz megmondani, hogy milyen mennyiségű információt sikerült kiszivárogtatnia. „Sok mindent, amit ő továbbított, a kubaiak megosztottak az oroszokkal, a kínaiakkal és más ellenségekkel. Nem lehet kiszámolni, hogy Oroszország és mások mennyit nyertek vele” – mondta Chris Simmons, a DIA volt kémfigyelője, aki Montes nyomába eredt. Michelle Van Cleave, aki George W. Bush elnök alatt a kémelhárítás vezetője volt, 2012-ben azt mondta a kongresszusnak, hogy Montes „gyakorlatilag mindent kompromittált, amit Kubáról és a kubai működésünkről tudtunk”.
Közben azonban az FBI kapott egy fülest, hogy tégla van a DIA emberei között. Montes is tudhatta, hogy nem lehet a végtelenségig játszani ezt a veszélyes játékot. A letartóztatása előtti időszakban antidepresszánsokat szedett, relaxációs lemezeket hallgatott és pszichiáterhez járt.
2000 körül a DIA és az FBI is elkezdett nyomozni Montes után. A nyomozások során a DIA feltételezte, hogy több olyan kém is van, aki szivárogtat, így került a látókörükbe a nő is. Rajta kívül egyébként a DIA egyik magas rangú tisztviselője is gyanúba keveredett, de őt végül nem vádolták meg, és a neve is titok maradt. Eközben az FBI is komolyan szaglászott Montes után: betörtek a lakásába, terhelő bizonyítékokat találtak a számítógépén, és napokon át követték, ahogy telefonfülkékből szervezi a találkozókat a kubai összekötőjével.
Bár szépen lassan gyűltek is ellene a bizonyítékok, az ügy fordulópontja 2001 szeptemberében jött el. Nem mintha Montesnek köze lett volna a terrortámadásokhoz, de szeptember 11. után erős volt a nyomás, hogy a nem elegendő bizonyítékok ellenére is börtönbe juttassák, még mielőtt az Egyesült Államok megkezdi Afganisztán bombázását. Ezzel akarták biztosítani, hogy véletlenül se kerüljön ki semmilyen információ az al-Kaida és a tálibok ellen tervezett támadásokról.
A bökkenő csak az volt, hogy a nyomozás még nem volt abban a szakaszban, hogy letartóztatásról lehessen beszélni. „A bizonyítékok szempontjából közel sem álltunk készen” – mondta Chris Simmons, a DIA korábbi „kémvadász” munkatársa. Szerencsére elegendőnek bizonyult az is, hogy titkosított anyagok voltak a laptopján, idővel pedig még több terhelő bizonyítékot sikerült felkutatni. A letartóztatása előtt az FBI-nak sikerült lefoglalnia két számítógépet, egy rövidhullámú rádiót, több magnót, külföldi valutát, valamint öt útlevelet. Az utóbbiak akkor kellettek, amikor Ana Kubába akart látogatni. Először rendszerint Európába utazott, ott parókát vett fel, majd kubai útlevéllel utazott Havannába.
Montest 2001. szeptember 21-én tartóztatták le, miután egy szokásos megbeszélés után visszatért az irodájába. Nem tudta, hogy bilinccsel várják majd, mégis közömbösen fogadta, hogy lebukott. Érzelmi kitörések helyett egyszerűen ügyvédet követelt.
„Azt hiszem, tizenhét éve várta a napot, amikor ez megtörténhet”– mondta Pete Lapp, az egyik FBI-ügynök, aki Montes után nyomozott, és letartóztatta, hozzátéve, hogy Montes nyugodt volt a letartóztatása alatt. A kémügy megalázó hír volt Montes családjának, hiszen közülük néhányan az FBI-nak dolgoztak. Egy nyilatkozatban azt mondták, hogy a rokonuk „árulást követett el” az Egyesült Államok ellen, és egyikük sem tudott akkoriban a kémkedéséről, és nem is támogatta az álláspontját.
Először az FBI kezdte meg a feltételezett kubai kém kihallgatását, majd a DIA következett. Simmons szerint a nő kezdetben játékként kezelte az egészet, és megpróbált túljárni a DIA munkatársainak eszén. Végül azonban megtört, 2002-ben pedig kihirdették az ítéletet is.
Miért tartott ennyi ideig?
Bár az Ana Montes-ügy az FBI és a DIA győzelmével végződött, egyesek bírálták a két hatóságot, amiért a kettejük közti bürokratikus viták és konfliktusok miatt Montes ilyen sokáig kémkedhetett. A történet FBI által közzétett verziója szerint először 1996-ban jelentette egy DIA-nél dolgozó kollégája, hogy Montes szerinte gyanús. Egy tisztviselő kihallgatta a nőt, de a beszélgetés nem vezetett sehová. A jegyzőkönyv négy évvel később került csak elő, amikor már az FBI is vizsgálta, hogy ki szivárogtathat Washingtonból Kubának.
Ana Belén Montes 1997-ben oklevelet kapott George Tenettől, a CIA központi hírszerzésének akkori igazgatójától – Forrás: FBI
Ana Belén Montes 1997-ben oklevelet kapott George Tenettől, a CIA központi hírszerzésének akkori igazgatójától – Forrás: FBI
A szervezet totojázása miatt csalódását fejezte ki a Washington Post újságírójának az a nő is, aki a fülest adta az FBI-nak, hogy kubai kém lehet a DIA-nél. Az álnéven nyilatkozó Elena Valdez szerint az FBI-nál évekre elakadt az ügy az „ismeretlen gyanúsítottal”. Amikor az FBI végre szólt a DIA vezető biztonsági és kémelhárítási nyomozójának az ügy miatt, állítólag jókora konfliktus lett belőle a két hatóság között.
Peter Lapp volt FBI-ügynök, aki dolgozott Montes ügyén, úgy véli, hogy az ügy árnyaltabb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Szerinte a kívülállók nehezen látják át, hogy az FBI milyen összetett nyomozásokat vezényel le, és hogy milyen hosszan kell dolgozniuk azon, hogy minél megdönthetetlenebb bizonyítékokat tudjanak feltárni egy gyanúsítottról.
A Montes-ügyben az FBI-nak 1,5 millió, a CIA-nál, az FBI-nál és az Egyesült Államok védelmi minisztériumánál dolgozó emberből kellett leszűkítenie a lehetséges gyanúsítottak számát.
Eleinte a szivárogtató kém földrajzi elhelyezkedését is csak rendkívül tágan tudták beazonosítani: Washington D. C.-től Kaliforniáig és egészen Mikronéziáig gyakorlatilag bárhol lehetett a tégla. „Összeállítasz egy mátrixot, de ezt elképesztő diszkréten kell megtenned, mert az utolsó, amit szeretnél, hogy megijeszd a gyanúsítottat. […] Tűt kerestünk a szénakazalban” – mondta Lapp a Spyscape-nek.
Az FBI a DIA segítségével végül egy személyre szűkítette a lehetséges gyanúsítottak körét, így kapták el Montest. A védelmét ugyanaz a jogi csapat látta el a tárgyalások során, amely a CIA-szivárogtató Aldrich Ames és a szovjeteknek kémkedő Robert Hanssen életfogytiglani büntetését alkudta ki. Mindketten még mindig börtönben vannak. Viszonylag enyhe büntetésre ítélték 2002-ben: 25 év börtönbüntetésre, feltételes szabadlábra helyezés és közmunka lehetőségével. Montes az ítélethirdetéskor kegyetlennek és igazságtalannak nevezte az Egyesült Államok Kubával szembeni politikáját: „Erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy segítsek a szigetnek megvédeni magát azokkal az erőfeszítéseinkkel szemben, amelyek arra irányulnak, hogy ráerőltessük az értékeinket és a politikai rendszerünket.”
Nem valószínű, hogy megbánta
Montes a texasi Fort Worthben töltötte le a büntetését, ahonnan 20 év után szabadult. A börtönben olyan elítéltek vették körül mint a mexikói drogbáró Joaquín „El Chapo” Guzmán kokaincsempész felesége, és a Charles Manson-féle banda tagja, Lynette „Squeaky” Fromme, aki megpróbálta megölni Gerald Ford elnököt. Büntetése alatt a kémnő megpróbált elhatárolódni a környezetétől. „Velem soha semmi sem történik, mert nincsenek sem barátaim, sem ellenségeim. Úgy viselkedem, mintha semleges lennék, mint Svédország, vagy egy darab kő a sarokban” – írta egy barátjának.
Chris Simmons, aki éveken át együtt dolgozott Montesszal a DIA-nál, kétli, hogy régi kollégája valaha is bűntudatot érzett a tettei miatt. „Lefogadom, hogy most is ugyanúgy meg van győződve arról, hogy egy nap majd megértjük, hogy igaza volt, ahogyan húsz évvel ezelőtt is hitt benne. […] Úgy fog a sírba menni, hogy azt hiszi: jogtalanul börtönözték be” – mondta a Spyscape-nek.
Szabadulása után Montes kiadott egy spanyol nyelvű közleményt. E szerint Puerto Ricóban van, és nyugodt életet szeretne élni. Arra biztatta az iránta érdeklődőket, hogy inkább a Puerto Ricó-iak problémáira és az Egyesült Államok Kubával szembeni gazdasági embargójára összpontosítsanak. De bármennyire rokonszenves is a kubai helyzettel kapcsolatban Montes nyilatkozata, nemigen térhet vissza a korábbi kémélethez. Szabadulása után öt évig felügyelet alatt marad, még azt is figyelik majd, hogy miket néz meg az interneten. Azt is megtiltották neki, hogy a kormánynak dolgozzon, vagy hogy engedély nélkül kapcsolatba lépjen külföldi ügynökökkel.
A Montes letartóztatásában részt vevő Peter Lapp könyvet is írt a történetéről, és azt mondta: nem hiszi, hogy a nő veszélybe sodorja újonnan szerzett szabadságát azzal, hogy megpróbál kapcsolatba lépni a kubaiakkal.
