Amszterdam, Brüsszel, Budapest, Alexandria és Cleveland is szeretett volna százhét esztendeje, 1916-ban ötkarikás versenyeket rendezni. Ám Berlin lett a befutó. Aztán közbeszólt a nagy politika: a lányok és (főleg) fiúk a stadionok helyett a csatamezőkön, fegyvergyárakban mérték össze erejükat – életre, halálra. A Spree-metropolisz a császárság idején nem, csupán húsz évvel később, 1936-ban tarthatott olimpiát. Akkor már a náci birodalom fővárosában. Az 1916-ra megálmodott arénát is újra kellett tervezni. A berlini volt az első világverseny – tévé közvetítéssel! Az egy bronzot hozó, ’36-os, felsőbajorországi téli ötkarikás versenyeknél több diadallal kecsegtetett számunkra a röviddel később megrendezett, nyári olimpia Németországban.
Mint emlékezetes Csák Ibolya magasugrásban, Csík Ferenc 100 méteres gyorsúszásban, Elek Ilona, Kabos Endre a páston volt eredményes a német fővárosban. Ez utóbbi atlétánk a kardvívó csapat tagjaként is a dobogó legmagasabb fokára állhatott 1936-ban. Ha már 1916-ban nem nyerhettünk érmeket… Harangi Imre könnyűsúlyú bokszsikeréhez három birkózói arany is társult – Kárpáti Károly, Lőrincz Márton és Zombori Ödön jóvoltából. Férfi vizilabda csapatunk már bő nyolc évtizede is a világ legjobbjának számított! Egyetlen ezüstérmünket Berzsenyi Ralph sportlövőnek köszönhetjük. S további öt bronz még csillogóbbá avatta a jó kétszáz fős magyar team szereplését a XI. nyári ötkarikás viadalon, Berlinben.
