Novemberben emlékeztünk meg (az 1961-ben épített) berlini fal leomlásának 34. évfordulójáról. A keletnémet és szovjet „elvtársak” már korábban is tettek kísérletet arra, hogy – szó szerint – 1948/49-ben „elszigeteljék” a főváros nyugati zónáit. Mi volt a megoldás a blokádra? Összesen 380 katonai gép – ebből 225 amerikai – mintegy 2,1 millió tonna árut szállított West-Berlinbe. A C-47 Skytrain típusú, két motoros repűlőket, a nagyobb befogadású, négy propelleres C-54 Skymasterek váltották fel ’48 nyarán /egyébb modellek mellett/. Az élelmiszer, tejpor, friss gyümölcs, gyógyszer, újság, könyv, ruházat szállítmányokon kívül, stratégiai jelentősége volt a szén és üzemanyag küldeményeknek.
Lélektani szerepe is volt a légihídnak: egyrészt a gyerekeket úgynevezett „candy bomber”, édes ajándékok kényeztették a nyugat-berlini blokád nehéz hónapjaiban. Másrészt a szövetséges gépek javításába, árufeltöltésébe, kipakolásába német férfiakat is bevontak, akik így jövedelemhez jutottak a brit, amerikai hadseregtől. A Gatowban, illetve főleg Tempelhofon landoló-startoló Royal Air Force és az US Air Force pilótái hősökből, 1949-re barátokká váltak. A Berlint hajdan felszabadító szovjet megszállók pedig agresszorokká!
