A síelés a múlt század 7o-es éveinek közepén végén kezdett tömeg méretekben népszerűvé válni Magyarországon. Történetünk ebben az időben játszódik…
Az elegáns Ikarusz busz nyitott csomagtartókkal várakozott az Egyetem Női Klinikája előtti parkolóban. Jókedvű, hangoskodó fiatalok síléceket, sporttáskákat, csomagokat pakoltak bele. Az egyetem fiatal oktatónak egy kis csoportja lengyelországi síelésre indult, egy idegenvezető hölgy és Molnár adjunktus úr vezetésével, aki feleségével Borikával vett részt a kiránduláson. Az indulás előtt rövid tájékoztatás hangzott el az idegenvezető részéről, majd Molnár adjunktus úr foglalta össze mi vár a csapatra.
A jóhangulatú út eseménytelenül telt. Többnyire csendesen beszélgettek, olvasgattak, keresztrejtvényt fejtettek, tapasztalatot cseréltek különböző klinikák szokásairól, igyekeztek beszerezni az aktuális pletykákat. A csendet talán csak Balázs és három barátja hangos poénkodása törte meg, akik a busz hátsó sarkában igen jól érezték magukat.
Balázs a Sebészeti Klinika ígéretes tehetségű fiatal tanársegéde volt. Jó kezű, éles eszű, de a tudomány iránt kevéssé érdeklődő, határozott fiatalember, akit mutatós külső jegyekkel ajándékozott meg a sors. És ezt Ő tudta is magáról. Mesélték róla, hogy szabadidejében vonzó ifjú hölgyeknek tartott továbbképzéseket, s igen eredményesen demonstrálta az orgazmus és orgazda szavak jelentési különbségét. Barátai körében sikamlós történetei is emelték népszerűségét.
A Tátra magas csúcsai között megbújó síparadicsom csodálatos látványa csak fokozta a csoport jókedvét. A szálláshely elfoglalása után az idegenvezető meglepetése következett.
– Ki akar szaunázni? – hangzott el a kor egyik legnépszerűbb kérdése. Hamar összeállt egy 10 fős csoport, természetesen Molnár adjunktus és felesége is jelentkezett. A vegyes társaság boldogan indult a szaunába.
A bejárati ajtón belépve következett az első meglepetés. A szauna ajtajában 40 év körüli, kissé imbolygó lengyel testvért a „vodka csiszta vüborova” egészséges illata vette körül. Boldogan ölelte át Molnár adjunktus urat „vengrí brat” felkiáltással, és betessékelte a társaságot a szaunával közös légterű, nyitott öltözőbe, majd hangosai elkiáltotta magát. VSZJO SZTRIPTÍZ. A nehezen félreérthető mondat váratlanul érte a társaságot. Tanácstalanul néztek egymásra, legnagyobb zavarban talán Molnár adjunktus és felesége voltak. Vélhetőleg eddig ritkán vetkőztek tanítványaik előtt. A lányok találták fel először magukat. A fal felé fordulva, lassan vetkőzni kezdtek, Borika is vonakodva követte őket. Aztán a fiuk is lekapták magukról a ruhát. A történet még nem ért véget: mikor lehajtott fejjel a szaunába léptek, az emeletes ágyakon pihenő éltes csehszlovák vendégek részéről a mezítelen hölgyeket elismerő hümmögés kisérte. A csoport többi tagjának későbbi : – Na, milyen volt a szauna? – kérdésére,
azonban lelkes pozitív válasz volt a jellemző.
A síelés maga volt a csoda. A kitűnően karbantartott pályák, a kétüléses felvonók és a ragyogó napsütés vidám boldogságot hozott. Általános volt a jókedv.
Minden korszaknak megvan a maga divatja. A síelésben akkor lett menő az összetett lábbal történő lesiklás, amit akkor még nem túl sokan tudtak. A csoport látható meglepetéssel vette tudomásul, hogy Erika a Kórbonctan tanársegéde, hihetetlen biztonsággal csóvál a legnehezebb lejtőkön is, összetett lábbal, gyönyörű látványként.
Erika az a fajta nő volt, aki szemüvegesen is nagyon szép. Fekete rövid haja, nagy barna szemei, sportos alakja, vastag keretes szemüvege szemet gyönyörködtető látvány volt. Komoly nő volt, magas intellektussal. Tudták róla hogy disszertációja védésére készül, nyílt titok volt, – fiatal kora ellenére, – hogy adjunktusi előléptetése a küszöbön áll.
Balázs és barátai, több élvezetes lesiklás után a forralt bor mellett döntöttek. A téma is forró volt: – Balázs láttad azt a korboncnok csajt, síelni? Összetett lábbal! Nem akármi! – kérdezte Béla a Szemészeti Klinika tanársegéde. Láttam, válaszolt
Balázs, de tudnék én neki más programot is, kacsintott. Persze, nem összetett lábbal.
Felröhögtek, ám a Balázzsal szemben álló Zoli hirtelen szájához emelte a forralt bort. Észrevette ugyanis, hogy a lesiklást elegánsan befejező Erika, Balázs mögött állva, tisztogatja kesztyűjével lécét a hótól. Kesztyűje mintha egy percre megállt volna a kezében.
A közös vacsora véget ért. Balázs a fiúkkal kifelé indult, mikor Erika megszólította: – Egy pillanatra Kollega Úr, beszélhetnénk? – Természetesen, lepődött meg Balázs, parancsoljon. – Szóval, mi a baj a síelésemmel, vagy lábammal? – kérdezte csípősen Erika. Balázs hirtelen zavarba jött: én csak, szóval nagyon elegáns, mutatós jó nézni…, én már a szaunában is…, majd esetlenül elhallgatott. Erika hűvösen mérte végig, aztán szemében huncut mosoly villant: – Szóval jó seggem van, mi ? – kérdezte halkan. Balázsba belefagyott a szó.
Azóta már 48 éve élnek boldog házasságban. Szép gyermekeket neveltek, lányuk hegedűművész, fiúk építészmérnök. Van három gyönyörű unokájuk. És még valami. Erika tudhatott valamit, mert Balázs női továbbképzései megszűntek, tudományos fokozatot szerzett, szakmájának egyik elismert hazai vezetője.
Ennyit a síelésről…
