„Van, aki egy tömör vasgolyót is tönkre tud tenni”
Czigler István
Az élet néha – bizonyos területeken – egyeseknek kiváltságokat biztosít.
Én is egy ilyen voltam…
Anyám, csodálatos ízű erdélyi konyhája különösen idősebb gyermekkoromban – mikor már jobban volt miből főzni – a mai napig számon tartott ízekkel van jelen életemben. Később, feleségem alföldi hátterű ételvarázsai, egy életen keresztül biztosították a komfortérzést. Mire hazaértem, készen volt a jóízű (est)ebéd, nekem csak meg kellett ennem. Nem volt dolgom a háztartással, a konyhába legfeljebb dugóhúzóért mentem. Mi, férfiak, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a házimunka csak MÁSODLAGOS UJJGYAKORLAT. Nem biztos, hogy így van!
Egy jobbkezes nő, jobb kezének kiesése váratlan következményekkel járhat. (Fésülködés, tisztálkodás, főzés, mosás, takarítás.) Feleségem az elmúlt két évben háromszor törte el a kezét. Kétszer a jobb kezét, egyszer a balt. Be kellett szállnom a háztartási mindennapokba.
Nézzük a dolgot…
MOSOGATÓ
Gondoltam, hogy a legegyszerűbbel kezdem. Reggel még aludt, mikor kiosontam a konyhába. Két-három dolgot még beletettem a mosogatógépbe, aztán RAJTA! Egyik gombot kettőre kell állítani, a másikat megnyomni. A zseniális gép magától elmosogat, csak ki kell pakolni később. Eljött a pillanat! A feleségem a reggeli tisztálkodás után belépett a konyhába, büszkén jelentettem: A mosogatás rendben. Gyanakodva nézett rám: FINISH? – kérdezte. Igen, teljesen kész – választoltam. A FINISH az mosogatókapszula, tettél bele drágám?
Hát, azt nem, de minden apróságra nem figyelhetek.
TEA
A vízforraló rendkívül praktikus gép. A hátsó felén alul van egy billentyű, ha lenyomod, kéken villog. Ha abbahagyja kész a forró víz, csak rá kell önteni a csészében a teafilterre és hamarosan kész a tea. A mi gépünk gondoltam – elromlott, a bekapcsolás után kicsit zajongott – utána azonnal kialudt a jelző. A problémámat jelentem a feleségemnek, aki zseniális megoldást javasolt: Tegyél talán vizet a kannába, drágám! Kapufa. Talán nem véletlenül, egykori kedves osztálytársam Czigler Pisti – egy barátunkkal kapcsolatos – a mottóban említett klasszikus mondata jut eszembe.
MOSÁS
A mosógép is zseniális. Beleteszed a szennyest, megtöltöd a kis fiókokat mosószerrel és magától kimos. Az akciót sikeresen végrehajtottam. Szemle következett, büszkén vártam a dicséretet. Más jött: Csak nem mostad az ingeket a gatyákkal együtt? Miért?- kérdeztem, ez egy mosógép, nem? – és egyébként is csak én viselem egyedül őket. Még igazgyöngyöt is tettem bele egy kupicával, hogy jobb szagú legyen! Illatgyöngyöt jött a helyesbítés és azt csak az ingekhez teszünk.
Na jó, minden nem tudhatok.
ZACSKÓS LEVES
Számomra komoly étkezés leves nélkül elképzelhetetlen. Mivel sérülése miatt csak balkezes levest tudott volna főzni, inkább a zacskós leves mellett döntöttem. Újházi Zacskós Pórleves. Jó mi? Egy liter víz fő, én pedig beleszóróm és kevergetem a dolgot tíz percig. Mennyei lesz! Kevergetés közben megszólal a telefon. Régi kedves betegem új leleteit és RTG vizsgálatát értékeljük. Megnyugtatom. Közben valamilyen furcsa szag tölti be a konyhát. Úristen a leves! A lábas alján vékony folyadékrétegben sötét színű szilárd alkatrészek hemzsegnek. Leves ma már ebből nem lesz.
(Egyszerűbb, ha iszom egy fröccsöt.)
BEVÁSÁRLÁS I.
Már nagyon utáltam magam. Az életem utolsó három évtizedében állandóan döntenem kellett és megszoktam, hogy a tények ismeretében határozok és főleg gyorsan döntök. Most pedig öt perce tökölök az illatszer polc előtt az Aldiban döntésképtelenül. Végül megadom magam. Idős, rendkívül elegáns hölgy közeledik bevásárló kosárral karján. Megszólítom: „Asszonyom ne haragudjon a zavarásért, de mi a különbség a 3 és 4 rétegű WC-papír között? Melyiket vegyem?” Barátságosan végigmér, majd a következőket mondja: én barackvirág illatút használok, de azt itt nem kapni. Puff, még jó, hogy nem liliom illatút. Köszönöm. Megvárom, míg tovább lép, aztán dühösen a bevásárló kocsiba vágom az első, kezembe eső rollnit, anélkül, hogy megnézném. A meggondolatlanságnak ára van. Hogy-hogy sárga WC-papírt hoztál, nem ilyent szoktunk venni!
Fekete nem volt, válaszolom megtörten.
BEVÁSÁRLÁS II.
A felvágott-húsáru pultos 45 év körüli eladóhölgyet humora miatt is kedveli a vásárlóközönség. Ott szoktam venni parizert néha krinolint vagy szafaládét. Állok a sorban mögöttem két idős úr. Megkapom a kért, 15 deka füstölt tarját, majd felcsillanó szemmel észre veszek valamit a kirakatpultban. És kérek 25 centi két forintos kolbászt is! – rendelkezem. Kitör a röhögés. Először az eladónő reagál: „Huszonöt centi nekem is jó lenne”. De főleg nem ezen röhögnek: a mögöttem álló bácsi segít: „ma már lecsókolbásznak hívják, és sajnos nem két forint”. A lecsót utálom, de a kolbásznak nem tudok ellenállni. Gyerekkorom nagy sztárja volt! Diadallal viszem haza, nagy reggeli lesz belőle! Vagy kirántom, estleg blansírozom!
NEM SZERETEM A FELADOTT MECCSEKET! AZÉRT IS TOVÁBB LÉPEK ÉS NEM IS AKÁRHOGY…
RÁNTOTTA
Vasárnap reggel kiosonok a konyhába, hogy a korábban ellesett ismereteket hasznosítsam. Veszek három tojást, egy serpenyőt, felvágok némi sülthús maradékot és egy kis kolbászt. Sajt reszelve. Olaj van. HAJRÁ! Először felteszek egy kis olajat, majd egy edényt veszek a tojásoknak. De ezeknek csak a sárgájára van szükség, így az elsőt marokkal összeroppantom, undorító, mázas nyers tojásos leszek csuklóig. Ez nem jó megoldás. (eszerint nem csak az erő hiánya miatt koppintják a nők a tojást valamihez). A tojáspótlás után sima az ügy. Összekeverem őket egy kis tejjel, beledobálom a felaprított dolgokat, rá a sajt. Beleöntöm a serpenyőbe a meleg olajra, iszonyúan sistereg, de egy idő után megmerevedik. Reggelizni hívom a feleségemet, aki a rá eső egyharmad részt jóízűen megeszi, dicsérve az ízét! AZ ÉN RÁNTOTTÁMNAK!
(Utoljára talán Japánban voltam ilyen elégedett magammal – úgy 35 éve egy világkongresszuson – mikor előadásomat nyilvános ováció követte.)
Szóval győztem! Tudok főzni! A szenvedés véget ért.
(Fröccsöt már korábban is jót csináltam, szóval komplett ebédet is tudok szolgáltatni.)
Menü: vajaskenyér, tojásrántotta, fröccs, Felszolgálói díj: 10 %
TISZTELT FÉRFITÁRSAIM!
Ez egy másik foglalkozás és KIKERÜLHETETLEN… mert élni és enni kell!
HÁZIASSZONYOK: ÉN MEGEMELEM A KALAPOMAT ELŐTTETEK!
(Persze szívesen segítek és a fröccsöt ezután is én főzöm.)
A következő két évben a tükörtojás készítését is elsajátítom!
