Németországban {és hazánkban} egyesek 2036-os olimpiáról álmodoznak… Nyolcvankilenc esztendeje nem csak a kánikulában, hanem már februárban is ötkarikás viadalok zajlottak Európa szívében. „Mi… hűen vezérünk és kancellárunk parancsához, a békéért és a népek közötti megértésért munkálkodunk” – harsogta a mikrofonba dr. Karl Ritter von Halt a ’36-os téli nemzetközi versenyek megnyitóján. A náci rezsim 1945 májusi kapitulációját követően az NSZK-ban is sikeres sportfunkciónárius, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, dr. K. R. von Halt a szervezők nevében – némi „Marschmusik” és merev karlengetés után – ’36 februárjában a Téli Játékok megnyitóján leszögezte: „Mi németek az olimpiával is meg akarjuk mutatni a világnak, hogy hűen Führerünk és kancellárunk parancsához, a békéért és a népek közötti megértésért munkálkodunk.” Összességében a versenyeket – melyekről a Magyar Rádió is tudósított – mintegy félmillió ember követte figyelemmel Garmisch-Partenkirchenben és környékén.
Hazánk az éremtáblázat tizedék helyét foglalta el. Fej-fej mellett Franciaországgal, szintén egy bronzot söpörtünk be. Jobban szerepelt a norvég-germán-svéd trió. A finnek, összesen hat medállal a negyedikek lett, míg a svájciak és az osztrákok – profi síoktatóikat nélkülözve – a vártnál gyengébben teljesítettek. A hetedik a nemzetközi mezőnyben Nagy-Britannia lett minden éremből egyet begyűjtve. Az USA (1 arany, 3 bronz) és Kanada (1 ezüst) éppen, hogy csak megelőzték hazánkat. Persze a Rotter–Szollás műkorcsolyapáros eredménye ma is büszkeséggel tölti el a téli sportok szerelmeseit. 1936. február 16-án, a IV. Olympische Winterspiele zárónapján másfél százezer ember gratulált az atlétáknak. Ez új rekord volt az ötkarikás viadalok történetében, s igazi propaganda siker Adolf Hitleréknek, fél esztendővel a nyári, berlini sportünnep előtt.
