Szerda délután megérkezett Szerbiába a magyar válogatott, az Eb-selejtező előtti sajtótájékoztatón Marco Rossi szövetségi kapitány elmondta, hogy adott esetben az egy ponttal is elégedett lenne, és Szoboszlai Dominiktól annyit vár, amennyit a Liverpool szerelésében nyújt.
A nap Telkiben indult. Miután Szoboszlai Dominik és társai nagyot nyújtózkodtak ágyukban, és elfogyasztották a gondosan elkészített reggelit, edzésszerelést húztak. Marco Rossi és stábja ugyanis jobbnak látta, ha ezúttal nem a mérkőzés helyszínén végzik el az utolsó simításokat, hanem ott, azon melegében Telkiben.
Pontban tíz óra harminc perckor meg is jelentek az első fecskék az edzőpályán, és ahogy az rendjén van, a fiatalok, újoncok ballagtak ki elsőként a gyepre, a kecskeméti különítmény, Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Horváth Krisztofer egy labdát is felkapott. Sok idő azonban nem volt dédelgetni, hiszen nem sokkal később sípszó hasított a telki edzőcentrum csendjébe. Miközben Marco Rossi jobbkezével, Cosimo Inguscióval beszélgetett a kispadok közelében, a stáb bemelegítésekért felelős tagja alaposan átmozgatta a futballistákat. Kocogás, futás, nyújtás, labdás gyakorlatok és a reakcióidőt tesztelő futóverseny is a menü része volt, ezek közül csütörtök este Belgrádban alighanem mindegyikre szükség is lesz.
Marco Rossi és stábja alighanem ezúttal is megálmodta már a követendő taktikát, szinte biztosra vehető, hogy a védelem közepén ezúttal is a három megszokott játékos, Lang Ádám, Willi Orbán és Szalai Attila kap helyet. A csapat a tréninget és az ebédet követően a repülőtér felé vette az irányt, hogy a délutánt már Belgrádban töltse.
Mint kiderült, egy ideje ragaszkodik ehhez az utazási szokáshoz a magyar válogatott. Megbízható információk szerint még 2020 októberében, a Bulgária elleni idegenbeli pótselejtezőn történt, hogy a magyar csapat a találkozót megelőző napon Telkiben megtartotta az utolsó, átmozgató edzését, majd egy gyors ebédet követően utazott a mérkőzés helyszínére, ahol már nem edzett – gondoljunk csak bele, érdemi munkát ott már bizonyosan nem lehet végezni. Szöglet- vagy szabadrúgás-variációt főleg nem, hiszen az ellenfél stadionja hiába üres, a falnak is füle és szeme van, bárhonnan készülhet rejtett kamerás felvétel, így az említett szófiai selejtező előtt a játékosok a mérkőzés időpontjában csak sétálgattak, ismerkedtek a gyeppel, a fényviszonyokkal, hogy aztán már csak a hivatalos sajtótájékoztatón vegyen részt a szövetségi kapitány – és mert akkor 3–1–re nyert a magyar válogatott (hogy aztán Izlandot legyőzve kvalifikálja magát az Európa-bajnokságra), Marco Rossi már csak babonából is megtartotta a szisztémát.
A magyar csapat végül este hat órakor érkezett meg a Crvena zvezda stadionjához, ahol szerb és magyar újságírók várták Marco Rossi szövetségi kapitányt. Várták, mert a belgrádi csúcsforgalom bizony a nemzeti csapatot szállító autóbuszt is alaposan feltartotta. A szövetségi kapitány a nemzeti csapat zöld pólójában és zöld melegítőfelsőjében érkezett a hivatalos sajtótájékoztatóra, és bár ilyenkor szinte kizárólag a másnapi mérkőzés a téma, ezúttal egyéb aktuális témában is kérdéseket kapott. Az egyik ilyen felvetés Dejan Sztankovicsra vonatkozott – a szerb újságírókat is nyilvánvalóan érdekelte, hogy a Ferencváros új vezetőedzője a korábbi szerb futballista lett.
„Személyesen nem ismerem őt – válaszolt Marco Rossi. – Azt természetesen tudom, játékosként mit ért el, fantasztikus pályafutás van mögötte. Az edzői karrierje elején tart, és a nekem igen kedves Sampdoriával nagyon nehéz feladatot vállalt, az a csapat az előző idényben talán csak akkor nem esett volna ki, ha leigazolják Jézus Krisztust. Azt hiszem, Josep Guardiola vagy Jürgen Klopp is megszenvedett volna, szóval nem hinném, hogy Sztankovics kritikája lenne a kiesés. Más kérdés, hogy mi történt Máté Csabával, akit láthatóan elfogadott a ferencvárosi öltöző és a közönség is, de nem ismerjük a részleteket, nem tudhatjuk, miért született ez a döntés.”
Amikor azt a kérdést kapta, elégedett lenne-e a döntetlennel, Marco Rossi úgy válaszolt, mindig a győzelemre készíti fel a csapatot, de bármikor előfordulhat, hogy az egy ponttal is elégedett az ember.
„Mindenki tisztában van a szerb válogatott erejével – folytatta a kapitány. – Nagyszerű futballisták alkotják a keretét, így a tiszteletet megadva készülünk a csütörtöki mérkőzésre. Előre nem lehet látni, mit hoz a mérkőzés, ezért nem is mondhatom, jó-e nekünk az iksz. Természetesen nagyon fontos mérkőzés lesz ez is, ám csak a negyedik a csoportban, sok feladat vár még ránk. Azt látni kell, hogy papíron a szerb csapat a favorit, jobb erőkből áll, de ha jó napot fogunk ki, és képesek vagyunk a maximumot nyújtani, van esélyünk nyerni. Persze nyilvánvalóan nem szabad elfelejteni: Szerbia az Szerbia.”
Érdekes kérdést feszegetett az egyik belgrádi lap munkatársa. Arra volt kíváncsi, megkönnyítette-e a magyarok felkészülését, hogy két meghatározó hazai játékos, Szergej Milinkovics-Szavics és Alekszandar Mitrovics Szaúd-Arábiába igazolt.
„Még csak néhány hete szerződtek oda, ez csütörtökön nem befolyásolhatja a formájukat – vélekedett Marco Rossi. – Szinte mindennap bejelentették egy világsztár érkezését, így nem gondolnám alacsonynak a szaúdi bajnokság színvonalát. Egyébként ezt a kérdést nézhetjük a másik irányból is – abba a ligába a világ legjobbjait csábítják, és ezek szerint két szerb játékost annak tekintenek, sok pénzt áldoztak rájuk. Magam úgy gondolom, hogy posztjukon Európa legjobbjai közé tartoznak, mint ahogy Dusan Tadics is, aki az Ajaxból szerződött a török bajnokság meghatározó klubjába, a Fenerbahcéba.”
Szoboszlai Dominik… Magától értetődő hogy szóba került a neve, hiszen minden magyar szurkoló vele foglalkozik, a szerb újságírók is rá kíváncsiak, és ne legyen kétségünk, a házigazdák taktikai értekezletén is elhangzik a neve, talán az övé a legtöbbször.
„Ő a mi sztárjátékosunk – mosolygott büszkén a szövetségi kapitány. – De azzal is tisztában vagyunk, hogy több szerb játékos is azon a szinten futballozik, mint ő. Nagyon jól indult neki a bajnokság, négy nagyszerű mérkőzésen van túl, a Premier League-ben topformában játszik, ezért annyit várok tőle, hogy azt a szintet hozza, amelyet liverpooli mezben látunk tőle. Többet nem kell tennie – de kevesebbet sem…”
