Csernus Imre pszichiáter karakteres véleményt fogalmazott meg a vasárnap az írekkel szemben vb-selejtezőn 3–2-re alulmaradt magyar válogatottról.„Nemzetközi társaságban néztem a vasárnap délutáni Magyarország–Írország labdarúgó-világbajnoki selejtezőnket, és igen hevesen ku*vaanyáztam. De nem ám akkor, amikor Troy Parrott a 96. percben berúgta az írek győztes gólját, hanem már a 40. perc táján, amikor azt láttam, hogy Szoboszlai Dominik vezérletével a saját térfelükön adogatják hosszú percekig a labdát a magyarok, sőt Szoboszlai egyenesen megáll a labdával a kezdőkörben, és másodpercekig nem csinál semmit. Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet.A szakmához nem értek, az nem is érdekel. De azt a vak is láthatta, hogy ez a tizenegy, jól kistafírozott magyar fiú, aki éppen a pályán volt, nem volt birtokában annak a képességnek, amellyel az írek rendelkeztek. Nem tudták, vagy nem jutott eszükbe az, ami az íreknek a jelek szerint a vérében van: a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújta. Olyan nincs, hogy két-három perccel a vége előtt már az jár a fejemben, hogy ki lehet az ellenfelünk a rájátszásban, a pótselejtezőben. Küzdeni kell, megszakadni a pályán, és nem az időt húzni, mert akkor még további perceket ad hozzá a játékvezető a játékidőhöz.”
A szakember szerint az első félidő jelentős részét jellemző alibifutballhoz.„Hihetetlen, hogy már 1–0, majd 2–1 után elkezdtünk kivárásra játszani – mondta. – Akkor vesztettük el a meccset, nem a végén, Parrott harmadik góljánál. Padlón volt az ellenfél, ők maguk vallották be, hogy kezdett elmenni a meccs, és mi hoztuk fel őket az időhúzásunkkal. A magyar válogatott egyszerűen nem játszik győztes futballt, a vereség elkerülésére, nem nyerésre játszottunk vasárnap. A kettő nagyon nem ugyanaz.
