Milák Kristóf interjút adott az egyik szponzora felkérésére, az olimpiai bajnok úszó a MOL Pályán Kívül podcastjében válaszolt a kérdésekre. A világcsúcstartó elmondta, miért maradt távol a fukuokai világbajnokságtól, miért érezte úgy, hogy mentálisan nincs készen a versenyzésre.
„Sok minden történt velem. Nehéz visszaemlékezni részletesen és kiemelni azokat a katalizátorait a történéseknek, amelyek visszavezethetőek voltak arra, ami miatt azt mondtam, hogy köszönöm, nem. (…) Abban a tudatban voltam, hogy kiégtem, de utólag nem gondolnám, hogy az volt. Inkább a sportág jellegzetességének negatív lecsapódása. Volt mögöttem jó pár év, boldogabb és kevésbé boldogabb. Például amikor egymás után négyszer kellett versenyeznem egy évben. Fárasztó volt, és azok is nagyon megviseltek mentálisan és fizikálisan. Minden évben ugyanígy eljátszani… Mivel emberből vagyok én is, el tudok fáradni. Ekkor jött el az az idő, hogy nem vagyok képes többre. Akkor éreztem magamban azt, hogy nem megyek házhoz a pofonért. Próbáltam egy kicsit bölcsebben hozzáállni, és a legjobb tudásomhoz méltó teljesítményt nyújtani. Fukuokánál nem éreztem, hogy megvan bennem a tűz és a motiváció. Hirtelen minden kiment belőlem, ami addig előre vitt. Nem szerettem volna felkészületlenül menni egy ilyen versenyre. Mentálisan nem voltam felkészülve, fizikálisan igen, de mentális gátak kerültem elém.(…)
Beugrottam a medencébe Párizsban, úsztam két hosszt, megráztam magam, majd beugrottam a versenymedencébe… Komolyra fordítva a szót: igen, készültem. Nem úgy úsztam, ahogy elvárná tőlem a magyar szakma, pár hónapig ugyanis tényleg egyedül készültem. December, január környékén láttam először vizet. 25-ös medencét, pedig az 50-es jobb lett volna nekem is. Próbáltam egy saját alapozást kihozni belőle. A lelkemnek nagyon jót tett, szakmailag nehezebb volt. Imádok versenyezni, de nem úgy, hogy ott vagyok én és a hét ellenfél. A saját magam legyőzése jobban motivált, mint a mellettem úszóké. A saját érdekeimért használom őket, hogy előrébb tudjak kerülni. (…)
Nem mehetek el amellett sem, hogy ne kérjek elnézést amiatt, hogy én az elmúlt időszakban megbántottam olyan embereket, akiket nem szerettem volna. Igyekszem változtatni a kommunikációmon, mert ez jobban is elsülhetett volna. Hibáztam, sajnálom….”
