Szélig Viktor – ötödik magyarként – tagja lett a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) Hírességek Csarnokának.
A ceremóniát vasárnap tartották Tamperében, a világbajnokság városában, az utolsó játéknapon.
Szélig a beiktatási ceremónián kiemelte: amikor Luc Tardif, az IIHF elnöke decemberben felhívta őt, hogy beválasztották a hírességek közé, azt hitte, ez valami tréfa, vicc, ugratás. Majd amikor világossá vált számára, hogy nem az, hanem igaz történet, akkor feltette magának a kérdést: miért éppen ő? Kereste a válaszokat, és arra jutott, mert bármi megtörténhet.
Ünnepi beszédében felelevenítette: már az is furcsa volt, hogy jégkorongozó lett, hiszen családjában röplabdáztak. A jégkorong számára szerelem volt első látásra, most pedig igaz szerelemben él a sportággal. Álmodozott az NHL-ről, de fontosabb volt, hogy gyerekként egyáltalán megfelelő vállvédőt kaphasson. Majd játékosként játszott olyan világbajnokságon, ahol a C-csoportban maradásért küzdöttek, és álmában nem gondolta volna, hogy eljut az A-csoportig. Majd amikor a jogi egyetemet elvégezte, azt tervezgette, miként tud átállni a sportolói életről a civilre, aztán egy franciaországi szerződést kapott. Később, visszavonulása után pedig nem tudta elképzelni magát a hokiban, most pedig a Fehérvár általános igazgatója, ott, ahol rivális dunaújvárosi játékosként az egyik legutáltabb hokisnak számított.
Szélig kitért arra is, szimbolikusnak tartja, hogy az ünnepségen ismét ráadták az 5-ös számú válogatott mezét, ő pedig éppen az ötödik magyar, aki bekerült a Hírességek Csarnokába. Három szakembert emelt ki, akinek a legtöbbet köszönheti hokisként: nevelőedzőjét, Kercsó Árpádot, a magyar válogatott volt szövetségi kapitányát, Pat Cortinát, valamint Luciano Basilét, aki a francia Brianconban dolgozott vele edzőként és klubigazgatóként.
„A díj szól a csapattársaimnak, a magyar jégkorongnak. Most nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy átvehetem, és kapitányként beszédet tarthattam itt. A válogatott hét évente jutott fel az elitbe, most idén sajnos megint kiestünk. Remélem, nem kell újabb hét évet várni, hogy visszakerüljünk” – mondta Szélig.
Az IIHF decemberben jelentette be, hogy a nem tradicionális hokis nemzetek képviselőjének járó Torriani-díjat és a vele járó Hall of Fame-tagságot 2023-ban az egykori válogatott hátvéd, a Hydro Fehérvár AV19 jelenlegi általános igazgatója kapja. Az indoklás szerint a sportág történetének egyik leghűségesebb és legkitartóbb játékosa Szélig, akinél nemzeti és nemzetközi szinten kevés játékos futott be hosszabb és sikeresebb karriert.
A 47 éves Szélig először 1992-ben képviselte nemzetközi szinten Magyarországot, az U18-as Európa-bajnokság harmadik vonalában, a C csoportban. Később 21 felnőtt vb-n játszott, és legnagyobb sikere a 2008-as, szapporói élvonalba jutás, illetve a 2009-es elit vb-s szereplés volt. A válogatottól 2013-ban vonult vissza, az aktív játékkal 2015-ban hagyott fel. Magyar és francia bajnok. Visszavonulását követően előbb Brianconban, majd 2016-tól Székesfehérváron klubvezető.
Szélig előtt a tavaly augusztusban elhunyt Pásztor György, valamint Schell László, a 2009-ben eltávozott ifjabb Ocskay Gábor, illetve Kovács Zoltán került a Hírességek Csarnokába magyarként.
A magyar kiválóság mellett olyan legendák érdemelték ki idén a Hall of Fame-tagságot, mint a svédek olimpiai és világbajnoka, a Stanley Kupa-győztes Henrik Zetterberg, vagy a szintén NHL-bajnok francia Cristobal Huet, valamint az amerikai Brian Leetch, a brit Jimmy Foster és a kanadai Caroline Ouellette. Rajtuk kívül a svájci Sandra Dombrowski, a finn Kalervo Kummola és Kimmo Leinonen került be a sportág halhatatlanjai közé.
