„Boldog vagyok, mert elég hosszú volt ez az idény, és végre jön egy kis szünet. Persze van még egy meccsünk, arra próbál mindenki fókuszálni, és igyekszünk úgy befejezni az évadot, ahogy a két búcsúzó játékosunk (Mohamed Szalah és Andy Robertson – a szerk.) és a szurkolóink megérdemlik.”Vasárnap 17 órától a Brentfordot fogadja az 5. helyezett Liverpool, amely bebiztosíthatja a Bajnokok Ligája-indulását, és még arra is van esélye, hogy fellépjen a 4. helyre a Premier League tabelláján.
„Próbálunk arra figyelni, hogy a BL-helyezés mindenképp meglegyen, de sok mindennek kéne ahhoz történnie, hogy ne legyen meg. Ahogy mindig is mondtam, nem akarom más kezébe helyezni a sorsomat, igyekszünk magunk megoldani ezt a feladatot”.
Mohamed Szalah távozásáról is beszélt „Az egyik legjobb barátom, mi hárman, Milossal együtt elég közel állunk egymáshoz. Sajnálom, hogy elmegy a csapattól, de remélem, a pályán lehetek, amikor az utolsó meccsét játssza. Nem tudom, mikor lettünk ennyire jóban. Már az elején éreztem, hogy befogad, közel enged magához, s utólag jöttem rá, hogy bár mindenkivel jóban van, ez nála régen fordult elő. Talán legutóbb Dejan Lovrennel (2014 és 2020 között volt a Liverpool játékosa – a szerk.) volt ennyire közeli viszonyban, és nem tudom, én ezt mivel érdemelten ki.”
Az Arsenal elleni gólja a legemlékezetesebb, mert azt a rangadót megnyerték (1–0). Illetve nem mentek el azon jelenet mellett sem, amikor Szoboszlai elcsúszott az Aston Villa elleni mérkőzésen (2–4), csapata pedig gólt kapott utána – ez kísértetiesen hasonlított arra a szituációra, amikor Steven Gerrard járt hasonlóan 2014-ben a Chelsea ellen (0–2), mely közrejátszhatott abban, hogy a Pool elbukta a bajnoki címet a Manchester Cityvel szemben.„Úgyis azt mondták, hogy hasonlítok Gerrardra, így ez legalább még inkább igaz – mondta tréfásan a 25 éves játékos, majd rátért a saját esetére. – Egyébként nem könnyen lendültem túl rajta, mert egy egynél történt, és nagyon meccsben voltunk. Ha ez nincs, szerintem el tudtuk volna dönteni a mérkőzést, így ez elég nagy pofon volt nekem és az egész csapatnak is. Utána nem a két gólpasszomra gondoltam, hanem arra, hogy talán nagyobb stoplikat kellett volna a cipőmre raknom.Ha azt mondták volna nekem, hogy kupát nyerek a csapattal, de egyszer sem leszek a hónap játékosa, akkor inkább azt választom – felelte Szoboszlai. – Azzal folytattam volna a sorozatomat, hogy minden évben trófeát nyerek. Most inkább az egyéni elismerések jöttek, ami nem baj, de az összeset elcseréltem volna egy kupára. Amennyire lehet, ezzel is boldog vagyok, és remélem, a következő idényben ismét trófeát emelhetek a magasba a csapattal.”
A lánya születéséről is beszélt Szoboszlai: „Ez volt az évem, talán az életem fénypontja eddig, és szerintem az is marad, ennél jobb érzés még nem kerített hatalmába. Nem tudom, a második vagy a többi gyereknél ez hogy van, változik-e ez az érzés, de ő az első gyerekünk, és ez mégis valami más.”
