Nem volt különösebben nagy hír 2022 nyarán, hogy a Honvéd 17 éves labdarúgóját, Szűcs Tamást leigazolta a dán bajnok FC Köbenhavn. A magyar felnőtt bajnokságban összesen három percet kapó játékost három évre szerződtették, és legalább félmillió eurót (forintban 195 millió) fizettek érte, a klub megfigyelői hálózatát vezető Mikkel Köhler nagyon boldog volt, hogy a játékos őket választotta.
A fővárosi csapat általában skandináv játékosokat igazol, mert tőlük pontosan tudja, mire számíthat, de Szűcsöt a 2005-ös korosztály európai toptehetségének tartották, ezért minden erejüket mozgósították a megszerzéséért.
„Ambiciózus, gyors, technikás, mentálisan erős” – ezeket a jellemvonásait emelték ki, és a szerződtetés után meg is kapta a tízes mezt, amire úgy írták rá a nevét, hogy az ékezetre is figyeltek.
A tizennyolcadik születésnapját januárban ünneplő Szűccsel Koppenhágában találkoztunk, és ritka nyíltsággal beszélt arról, hogy miben különbözik a külföldi és a hazai képzés ebben a korban. A dán focit itthon hagyományosan nem tekintik értékmérőnek, miközben magyar kupacsapat az utóbbi 40 évben nem nyert nemzetközi kupapárharcot dánnal szemben, és a válogatottjuk is lényegesen jobban teljesített a magyarnál az előző évtizedekben.
„Komoly téma, hogy ilyen korban miben vagyunk lemaradva. Amikor Dániába érkeztem, elképesztő tempójú edzésekbe csöppentem. Annak ellenére, hogy a Honvédnál nagyon fiatalon a felnőttek között edzhettem, nem volt egyszerű felvenni a ritmust.
Félreértés, hogy otthon keveset edzettünk volna, ez egyszerűen nem igaz. De az sem igaz, hogy kint ugyanazt csináljuk, mint otthon, mert a tempón van a lényeg, vagyis a minőségen, nem pedig a mennyiségen”
– ezek voltak a nyitógondolatai.
Előrebocsátotta, tiszteli a Honvédot, és nagyon hálás a klubnak, mert 13 évesen felkarolták, kiszúrták a tehetségét, és Hajdúszoboszlóról a kispesti akadémiára költözhetett. Név szerint Pinezits Mátét, Simon Miklóst emelte ki. Eszében sincs ártani senkinek, mert jól érezte magát, ha megkapta volna a lehetőséget a felnőtt NB I.-be, akkor nem is igazol el, mivel azonban a magyar edzők szerinte nem mernek a fiatalokhoz nyúlni, belevágott a külföldi kalandba, amilyen gyorsan csak lehetett. Azt megértette volna, ha beteszik 3-4 meccsre, és utána azzal szembesítik, hogy nem elég jó, de nem ez történt, egy meccs jutott neki (akkor az MTK megverte a Honvédot 3–0-ra). Ő volt az első 2005-ös születésű játékos a magyar bajnokságban, akit pályára küldtek, csupán egy követője van azóta is. Mivel nehézkesnek látta az átjárást a felnőtt csapatba, úgy érezte, jobban jár, ha vált.
Szűcsöt amúgy egy Svájc elleni korosztályos válogatott meccsen nézték meg a dánok, ahol nagyon jól ment neki a játék. Tudta, hogy figyelik, de ezt nem nyomásként, hanem sokkal inkább lehetőségként élte meg, bevallása szerint jobban megy neki a foci, ha nagyobb a tét, a színtelen edzőmeccseket nem szereti. Svájcnak gólt rúgott, gólpasszokkal vette ki a részét az 5–2-es sikerből, a dánok pedig ezt látva ismerkedni hívták. Megmutatták neki a klubot, az edzőközpontot, az akadémiát. Általánosságban elmondható, hogy a magyar futball infrastrukturálisan nagyot lépett előre; a koppenhágai klubnál értelemszerűen nem fapadosak a körülmények, de irigykedve néznének néhány magyar akadémia létesítményeire, edzőpályáira, gépparkjára a dánok.
„Beálltam edzeni, de ami a legfontosabb volt, és amit soha nem tapasztaltam otthon: a négyperces etapok végén a csapat összeborult, és közösen megbeszélte a hibákat. Átbeszéltük, mi nem volt a helyén, és hol lehetne javítani”
– mesélte az első benyomásairól.
A szerződését június végén írta alá, júliusban pedig már csatlakozott is a klubhoz. Nem egyedüli külföldi a 19 év alatti csapatban, van egy norvég védő, egy izlandi szélső, viszont ő az egyetlen nem skandináv. Erre a posztra, amelyen ő játszik, vagyis a csatár mögötti tízes pozícióra nem találtak jó képességű északi játékost, ezért esett a választásuk Szűcsre.
„Nincs itt sok Ronaldo és sok Messi sem, de nagyon jó játékosok vannak. Az is egy fontos különbség, hogy míg otthon van két extra játékos, és négy-öt nagyon jó, addig itt van két extra képességű, a többiek viszont egytől egyig nagyon jók, vagyis magasabb színvonalon, nagyobb intenzitással zajlik egy-egy gyakorlás, ami a fejlődésre garancia lehet.”
A profi szemléletet azzal érzékeltette, hogy ha tízkor kezdődik egy edzés, akkor már negyed kilenckor meg szokott érkezni mindenki, nincs olyasmi, hogy tíz perccel előtte esnek csak be. Azt egyetlenegyszer sem tapasztalta, hogy azt várná valaki, hogy legyen már végre vége. Volt egy olyan kemény labdás edzésük még az első hetekben, ami után mindkét lába remegett, alig bírt felállni, és még utána jött a powernek nevezett erősítés.
„Kedden kapjuk a legkeményebb terhelést. Ezt akkor még nem tudtam, mert már a hétfői edzés is megviselt. Szűkített területen játszottunk, 3-3 vagy 4-4 ellen, a feladat egyszerű: labdatartás, gyors passzok, gyors mozgás, labdaszerzés. Eközben folyamatosan biztattak bennünket, ne álljunk meg egy pillanatra sem. A második szakasz után már azt hittem, még egy ilyen tempójú játék már nem jön. Nem jöhet, annyira kifulladtam. Aztán jött a harmadik. Na, az után azt hittem, negyedik már nem lesz. De lett. Sőt, ötödik és hatodik is. Tényleg azt hittem, nem bírom ki, de ki kellett, mert ha elesem, megrogyok, a sor végére kerülök, és nem azért hoztak ide, hogy egy megtűrt ifista legyek. Utána, már az öltözőben nyúltam ki, de valahogy még megcsináltam az erősítést.
A barátnőm, Virág is elkísért erre az edzésre, neki szóltam, hívjon egy taxit, mert lépni is alig tudok, nemhogy hazamenni. Nehéz erről beszélni, mert könnyen megkapja az ember, hogy akkor otthon miért nem futottam eleget.
Talán úgy a legjobban érthető, hogy itt máshol van az a bizonyos léc, mást kell mindennap átugrani, ez pedig rettentően fontos a fejlődés szempontjából.”
A taktikai felkészítésben tapasztalt különbségekről is mondott egy példát. Amikor itthon azt gondolta, hogy már elég sokat taktikáztak, és már szinte mindent megértett, akkor az egy lightos kinti verziónak felelt meg. Dániában minden a taktikáról szól. A kint eltöltött fél év alatt beleverték a fejébe, hogy amikor a labdától távol van, akkor is együtt kell élnie a játékkal, és mindig figyelnie kell, mekkora távolságot tartson, hogy a csapat mozgását mennyire figyelnie kell, és egy pillanatra sem lehet kihagyni. Mindez nyilván megterhelő az agynak, ebbe is bele kellett rázódnia.
A befogadásnak is egészen más alapjai vannak, mert míg otthon előfordulhat, hogy egy új érkező nagyon egyedül tud lenni az öltözőben, kint széles mosollyal fogadták, noha nyilván riválist látnak benne. A városban is szeretettel tekintenek rá, pláne, ha felfedezik rajta a klub melegítőjét: tízből heten az FC Köbenhavn sikereiért szorítanak.
A játéklehetőségekre többször visszatértünk a beszélgetés alatt. Dániában a 2004-es születésű William Clem a Dortmund ellen kezdő volt a Bajnokok Ligájában, a Szűcshöz hasonlóan 2005-ös születésű Roony Bardghji is ott volt ekkor a Köbenhavn csapatában. Neki egyelőre az ifjúsági BL-ben jutott szerep – a klubok 19 éves csapatainak is rendeznek egy sorozatot –, Nörregaard edző betette három meccsre is. Amikor őt a felnőtt csapathoz vezényelték másodedzőnek, az utódával már meggyűlt Szűcs baja. Azon dolgozik, hogy az ő figyelmét is kiérdemelje. Ha bántja is, hogy kimarad, megtanulta, hogy nem szabad ezt kimutatni, inkább össze kell szorítania a fogát, és harcolnia kell.
„Azt gondolom, jó helyen vagyok. Ki kellett lépnem a komfortzónámból a fejlődésemért, ezt sulykolta a menedzserem, Esterházy Mátyás is. Volt két hónap a télen, amit kihagytam a rakoncátlankodó vádlim miatt, most jövök vissza. Van bennem türelem, van bennem önbizalom, azt érzékelem, látnak bennem valamit, amit szeretnének kihozni belőlem, és ezt szeretném kihozni magamból.
Van egy olyan érzésem, hogy Szoboszlai Dominik óta máshogy néznek a fiatal magyar tehetségekre, ő mintha kinyitotta volna a kaput. Szeretnék én is belépni rajta.
Olyan csapatnál vagyok, ahol bátran hozzányúlnak a fiatalokhoz, és ez a lehetőség, remélem, hogy engem is megtalál, mert a fanatizmusomból nem engedek” – összegzett.
